Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

II. Szakasz: A magyar örökösödési jog fejlődése

— 216 — De nem bizonyítja az sem, hogy a nemesi javak hűtlenség esetén elkoboztattak, azt, hogy azok a hűség jutalmául adományoztattak volna, mert a hűtlenség fogalma nem szorítkozott csupán az uralkodó iránt tartozó hűség megszegésére, hanem valamint a régibb törvények1), ugy Verbőczy hármas könyve2), sőt az 1723. évi törvények 3) is, e fogalom alá sorozzák minden az ország fennállása és alkotmánya ellen elkövetett bűntetteket, sőt annak közrendje és békéjének nagyobb mérvű megháboritásait is. A hűtlenség tehát tulajdonképen az ország ellen követtetik el. Tanúsítja e felfogást az is, hogy a vagyonnak hűtlenség esetén való elkobzása nem szorítkozott csupán az adományos javakra, hanem kiterjedt az minden jószágokra; de nem is szorítkozott csupán a nemességre és a nemesi vagyonra, hanem a városi polgár és jobbágy vagyonára is kiterjedt *). Ugy hisszük bebizonyítottuk ezekkel, hogy a magyar birtokrendszer önálló felfogáson alapult, s nem volt a hűbérrendszer utánzata. A köztük feltalálható rokonság nem esik az önálló fejlődés rovására, s csak is annak szolgál tanúságául, hogy őseink nem zárkóztak el az európa-szerte divó eszmék elől, de azoknak átültetését e nagy népcsaládban való fennmaradásuk feltételeként nem tekintették. Intézményeik a kor szelleme szerint alakultak ugyan, de a sajátlagos magyar jelleget mindenkor megtudták óvni, s azokat ehez alkalmazva fejleszteni. 2 A nemesi jószágokban való örökösödés. I. A nemesi jószágokban való örökösödés rendjét első sorban a vagyon eredete szabályozta; tehát mindenekelőtt a vagyon ősi vagy szerzeményi minősége volt figyelembe veendő. A szerzeményi javaknál pedig igen lényeges különbséget tett az, hogy vájjon azok adomány utján, vagy más módon szereztettek. Az adomány utján szerzett javakra nézve ugyanis az első szerzőnek jogában állott rendelkezni, és pedig nem csak a végrendelkezési szabadságról alkotott mai fogalmak szerint, hanem az ») 1462. évi 2-ik és 1495. 4. törv. cz. 3) Tripartitum I. r. 14. cz. 3) 1723 : 9. 10. 11. és 12. t. czikkek. 1647. évi 87. törv. czikk.