Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

II. Szakasz: A magyar örökösödési jog fejlődése

— 214 — egymásért harczolt a hübérnök és a hűbérúr, s az a viszony, mely előbb a Princeps és a Comitatus között fennállott, a hűbér ur és vazall között még sokkal nagyobb mérvben jelentkezik. x) Ellenkezőleg a magyar rendszerben mindig a közjogi felfogás lép előtérbe. A vérszerződés a haza védelmére alakult, a királyi adományok nem alapultak a korona s az adományos közötti magánjogi szerződésen, hanem a haza körűi szerzett érdemek jutalmául (laurea virtutis) osztattak. A hűbéri hatalom ellen a magyar nép, midőn az irány e felé hajlott, mindig hathatósan ellenszegült. Az aranybulla és a megyerendszer védpaizsa alá menekült a magyar nemesség a hűbéri uralomra törekvő oligarchia ellen; az egész megyék elajándékozásának tilalma 2) is ennek megakadályozása czéljából történt. A haza védelme kívánta a családok hatalmát akkor is, midőn a várszerkezet felbomlott, s a tulajdonjog korlátolását a haza védelme, s nem a magánjogi szempont tették szükségessé. Nem törpülhetett ily felfogás mellett az államhatalom magánhatalommá a banderiális rendszer behozatala után sem, sőt épen e korban, melytől a hűbériség behozatalát származtatják sokan, fejlődtek ki — mint találóan mondja Szalay László — a megyei és a törvényhatóság eszméjének leglényegesebb attribútumai, melyek egy hűbérnökökből álló országban a hűbérúr irányában aligha zöld ágra vergődhettek volna. Csak oly országban nyerhettek azok kifejlődést, hol a viszony alapja tulnyomólag a közjogi felfogásban nyilvánult. Maga a nemesség is e felfogás szüleménye volt, s mig a germán a nemesség alapját a névnek tisztaságában kereste, s az emberek osztályzatát a természet közvetlen szabályozásának tekintette; 3) addig a magyar azt a közügyek iránt szerzett érdemek kifolyásaként tisztelte, 4)sa kitűnőbb jogállás alapját a személyes érdemeknek tulajdonitotta. A mondattak által — ugy hisszük — Vajkaynak is meg van adva a felelet abbai véleményére, hogy a hűbéri viszony lényegén mitsem változtat az, ha ugyanazon állam területén csak egy hűbér ur ismertetik el, s az esetleg szent koronának nevezte1) V. ö. Kuncz Ignácz id. értekezésével az 1872. évi » Jogtudományi közlöny« 25. számában. 2) L. az arany bulla 16. czikkét. 3) Wenzel: Egyetemes európai jogtörténet 174. lap. 4) V. ö. Kuncz Ignácz id. értekezésével.