Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

II. Szakasz: A magyar örökösödési jog fejlődése

II. FEJEZET. A magyar örökösödési jog fejlődése az ősiség behozatalától a mohácsi vészig. 1. Az ősiség behozatala folytán átalakult magyar birtokviszonyok és a hűbériség. Az árpádházi királyok uralmának utolsó szakában a vármegyei rendszer átalakulása következtében mindinkább bizonytalanabbá vált a helyzet; mely bizonytalanság az ország biztonságát s az állampolgárok szabadságát annál inkább veszélyeztette, mennél nagyobb alkalmúl szolgált a nem sokára bekövetkezett trónürülés folytán bekövetkezett zavar és pártokra szakadás az oligarchia hatalmának erősbödésére, mely e zavarok közepette újra tért foglalt, és jobban, mint bármikor, éreztette hatalmát mindenütt és mindenhol, a hol csak erre alkalma nyílt. Róbert Károly belátta, hogy Magyarország, mint erős állam, s abban a királyi trón biztonsága csak az államélet és az alkotmányos viszonyok korszerű átalakítása mellett válik lehetségessé. Hozzá is fogott tehát erre irányzott reform müvéhez; melynél gondjainak legkiválóbbikát a honvédelem helyes alapokra leendő fektetése, képezte. Ezt kezdetben a várszerkezet reformja által vélte létesíthetni; mi hamarabb meg kellett azonban győződnie arról, hogy a várszerkezet helyreállítása olyképen, hogy arra bizton támaszkodhassék, a hajdani várjószágokat kezeikből kibocsájtani vonakodó főnemesek ellentállása miatt alig lesz lehetséges; jobbnak látta tehát magát a nemességet használni fel a honvédelem közegeiül. Fényt kölcsönzött tehát nekiek, ellátta őket czimerekkel, és megengedte, hogy e czimerekkel ékített zászlók alatt nagyobb csapatokat, — vagy mint nevezték, bandériumokat — vezérelhessenek a