Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

II. Szakasz: A magyar örökösödési jog fejlődése

— 20fi — A végrendelkezés a törvény által határozottan ugyan korlátolva nincs, de annak egész összefüggéséből kitűnik, hogy a szabad rendelkezés csak is arra az esetre van megengedve, ha leszármazó örökösök nem maradtak. Ugyanis midőn a nő s gyermekek öröklési jogáról szól a törvény, azokat minden további feltétel nélkül az elhunyt örököseként jelöli ki, míg az oldalrokonok örökösödési jogát csak arra az esetre állapítja meg, ha az örökhagyó vagyonáról nem rendelkezett. Tehát a rendelkezés lehetőségét csak is ez utóbbi esetben tételezi fel. Mi különben a városoknak adott szabadalomlevelek folytán, melyekben leszármazó örökösök hátrahagyása esetén a végrendelkezés általában ki van zárva, önkényt következik is. A végrendelkezés történhetett esküdtek és a lelkész előtt, de történhetett az más, kifogás alá nem eső tisztességes személyek előtt is, kiknek azonban számuk nem volt meghatározva.1) Az egész jogkönyv, korát tekintve, oly rendszeres munkálat, mely a városi viszonyoknak rendezett voltáról tesz tanúságot, úgy hogy nyilván látható, hogy már e korra is alkalmazható Botka Tivadar az a megjegyzése, hogy a megyék hátrább maradtak a városoknál mennyiben megelőztették magukat általuk rendszeres kódexek szerkesztésében.2) ]) »YVo ein mensch stirbt, das zu seinen tagn kommen ist, was der mit seinem gvete schafft für ersamen und unvorsprochen leuten, oder für den Gescbwornen und einem bvister, das soll statt bleiben.« U. o. 208. 1. 3) Tanulmányok a magyar vármegyék szervezetéről. (Budap. szemle uj folyam I. k. 190. lap.)