Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

II. Szakasz: A magyar örökösödési jog fejlődése

— 201 — kezést arra az esetre, ha azt a család iránti kötelességek megengedik, és ezen szabad rendelkezésnek a korona és egyes hatalmasok elnyomásától való megóvását. Kitetszik az idézettekből, bárminő magyarázatot adjunk is a különben legrégibb törvényeknek, hogy a magyar törvényhozás még akkor is folytonos figyelemmel van az egyenes örökösök és a vérrokonok iránt, midőn a szabad rendelkezés elvét felállítja. A régi magyar örökösödési jog alapelvéül tehát minden kétkedés nélkül a vér iránti kegyeletet és a család fenntartás elvét jelölhetjük ki. Ez a szabály, mi az ellenkező irány felé hajlik, kivétel a szabály alól.1) 4. A nem nemesek öröklési joga. Az Arpádházi korszak kezdetén a nem nemes bármely állapotú volt is, vagyonával szabadon nem rendelkezhetett, hanem birtoka, az ezzel összekötött szolgálati kötelezettséggel együtt utódaira, a tulajdonképi szolgának pedig, ki önálló vagyonszerzésre képtelen volt, vagyona urára szállott.2) Azonban már az Arpádházi korszak vége felé a földesúri jobbágyság, habár csak kivételes esetekben, végrendelkezési jogosultsággal lett felruházva, mint azt az e korból fennmaradt több rendbeli okmányok tanúsítják3). ') Tóth L. A magyar örökösödési jog szelleme. Akadémiai értesítő III, kötet 309 lap. 2) Hajnik. Magyar alkotmány és jogtörténet. 320. lap. 3) így Albert jászói prépost az örökös nélkül elhalt jászóiaknak 1243. évben kiadott szabadságlevelében a végrendelkezést megengedte. »Item — mond ez okmány 10. pontjában — sine haerede decendentes universa bona sua, tam in rebus mobilibus, quam inmobilibus, cuicnnque vei quocunqne voluerint liberam habeant legandi facultatem«. Endlichernél: Monumenta Arpadiano 463. 1. Hasonlólag István esztergomi érsek a keresztúriaknak, a várgróf által választható vagyon kivételével, megengedte a szabad végrendelkezést. »Item — mond e szabadalom levél 6. pontjában — de rebus morientis sine haerede comes aceipiat unam, quem voluerit; de caeteris moriens dispouet pro sua voluntate.« L. Endlicher id. gyűjteményében 469. 1. IV. Béla pedig a székesfehérvári prépostság jobbágyait jogosította fel, hogy vagyonukról rlutódok nem létében szabadon rendelkezhettek, úgy azonban, hogy az érsekség, illetve prépostság tisztje abból egy értékesebb tárgyat kiválasztott. Lásd a vonatkozó ok-