Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

II. Szakasz: A magyar örökösödési jog fejlődése

— 202 — A városi polgárok örökösödési joga a részükre kiadott okmányokban találja alapját. Ez okmányokban a rendelkezési jogot hol jobban kiterjesztve, hol ismét jobban megszorítva találjuk. Annyi azonban kétségtelen, hogy a későbbi korban a szabad rendelkezés kiterjesztése mindinkább tért kezdett nyerni. Szabály a városi polgárságnál is a törvényes örökösödés volt. mely mellett a végrendeleti öröklés, csak is kivételképen jelentkezik. Lemenő örökösök létében a törvényes öröklés oly feltétlenül szabályul szolgált, hogy ilyenek létében a végrendelkezés semmi esetben sem engedtetett meg. A lemenő örökösök tehát egyszersmind szükségörökösök is voltak. Csak, ha ilyenek nem maradtak, volt a végrendelkezés megengedve és pedig a szabadalmak tartalma szerint különböző mérvben. Ugyanis: a) Vagy teljes végrendelkezési szabadság engedtetett, vagyis az illető városi polgárok felhatalmaztattak, hogy lemenő örökösök nem létében minden vagyonukról szabadon rendelkezhessenek. Ily szabadalmakra akadunk, Pest illetve Buda,1) Szamabőr,2) KörösUjfalu,3) Jászt vabarszka/) Kantár,*) és Vasvár5) szabadalom le?eleiben. ') IV. Béla a pestieknek 1244. évben kiadott szabadalom levelében mondja : »Item quieunque ex ipsis sine herede decerit possessiones dimittandi habeat facultatem cuicunque voluit.« (Codex dipl. IV. k. r. 2 36. 1) 2) IV. Béla által kiadott szabadalom levél 4. pontjában mondja : »et si aliquis ipsorum prole caruerit tamipso vivente, quam a saeculo transmigrante, bona sua cuieunqne voluerit libera conferat retinenda.« Endlicbernél. Monumenta Ávpádiana 457. 1.) 3) István szlaván bán 1252-ben kiadott szabadalom levelének 8. pontja szerint »Decedentes autem sine haeredibns, omnia bona sua relinquant cuicunque volunt retinenda. (Endlicher id. gyűjt. 481. 1 ) 4) IV. Béla 1257. évben kiadott szabadság levelének 5. pontja szerint: »et si aliquis ipsorum. tam ipso vivente, quam a seculi transniigrante, bona sua cuicunque voluerit libere conferet retinenda«. Endlicher id. gyűjt. 497. lap. 5) Ugyancsak IV. Béla 1253. évben kiadott szabadalom levele 3. pontja szerint: »porro concessimus, ut siquis ipsis sine liberorum solacio decesserit, de omnibus rebus suis cuicunque vei quibuscunque voluerit liberam habeat ordinandi facultatem.« b) III. Lászlónak 1279. évi szabadalom levele 7. pontja szerint ugyanis : »adhuc ordinemus, quod si aliquis ex ipsis hospitibus sine herede decesserit, iidem decendentes de bonis suis ordinandi, legandi et conferendi tam universaJiter, quam in parte cuicunque voluerit liberain habeau faeultatein.