Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

II. Szakasz: A magyar örökösödési jog fejlődése

— 199 — kezdetben természetben hasittatott ki; az 1291. évi törvényezikk azonban abból az elvből kiindulva, hogy idegeneknek a családi birtokba való juthatása megakadályoztassék, kimondotta: hogy a leány negyed fejében esendő részt a legközelebbi rokonok, az ország szokásai szerint megállapítandó, méltányos becsár mellett váltsák meg1). Az oldalrokonok öröklése az arany-bulla által megállapittatott, de az öröklési jog elsőbbsége igen gyakran számos viszálkodások kutforrásává is vált más részről a korona is tul^ lépve körén, az ily javakat elfoglalta, s velők önkényesen rendelkezett; mindezek elkerülése végett az 1267. évi XII. törvényezikk, egyrészről az ily javak elfoglalását vagy eladományozását eltiltván, kimondotta egyúttal, hogy az oldalrokonok közötti öröklési rendet, az ország főméltóságainak jelenlétében, a törvény e részbeni rendelkezéseihez képest, a király állapítja meg.2) Mindé szabályok azonban csak az örökségi és az adományos javakra vonatkoztak; a szerzett javak szabad rendelkezése alatt állottak a szerzőnek3), mert a szerzett javak azt a pénzt, melyen azok szereztettek helyettesitvén, az ingók természetét vették, melyek mindig szabad rendelkezés tárgyát képezték.1) Az ősi és szer^ ') »Item in possessiones nobilium seu saxonum praedictorum non possit introire extraneus ratione dotis, aut ratione quarfcae filiabus debitae, sed haeredes decendentium, vei proximiores de generatione sua redimant eas secundum aestimationem regni nostri consvetano.« 1291. XXX. tövvez. 2) »Item volumus, quodsi aliquis de nobilibus sine baerede mori contingerit, possessiones eius non distahentur, nulli donentur, nulli conferantur, nulli perpetuentuv, donec cognati et generationes ad praesentionem nostram evocentur, et ipsis ac baronibus nostris praesentibus de iis ordinetur sicut dictaverit ordo iuris (1267. XII. tezikk). Nem oszthatom Hajnik Imrének ezen intézkedésre vonatkozó azt a nézetét, mely szerint e tczikkből is bizonyítékot vél amaz állítása mellett meríthetni, hogy az arany bullának az oldalági öröklést megállapító intézkedése csak is a szállá«javakra nézve a királyok által gyakorlott visszaélések ellen volt intézve ; ellenkezőleg a most idézett törvényben inkább megerősítését látom annak, hogy az arany bulla intézkedése min len javakra kiterjedt, s e törvény csupán annak a viszálynak akarta elejét venni, mely az öröklésnél felmerül. Más okoskodást erőszakoltnak tartok, s azon világos kifejezés mellett, hogy az öröklés rendje a törvény szerint határozandó meg, nézetem szerint, királyi kegyelemről, vagy uj adományról szó sem lehet. 3) V. ö. Zalay i. m. 10. lap. <) V. ö, A hármaskönyv I. rész. XIX. czimével.