Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

II. Szakasz: A magyar örökösödési jog fejlődése

— 198 — is határozott kifejezést talált; melynélfogva általa a végrendelkezési szabadság is korlátolva volt. Szabály a törvényes öröklés volt. A törvényes örökösödés szabályozására pedig a hagyatéki javak különböző minősége lényeges befolyást gyakorolt. Első és főkülönbség az örökségi jószágok és az adomány utján nyert javak között jelentkezik. A szállásbirtokban, vagy örökségi jószágokban a lemenők s ezek nem létében az oldalrokonok örökösödtek, mig az adományi javakban csak a lemenők birtak öröklési joggal, miután Kálmán az oldalrokonoknak e javakban való örökösödését eltörölte;') s ha lemenők nem voltak, a vagyon a koronára szállott. A lemenők azonban szükség, örökösök voltak2), s az Árpádkori okmányokban annak példájára, hogy a kitagadás lehető lett volna, nem akadunk3). így állott fenn az öröklési rend egész az arany bulláig mely eltörölte Kálmán királynak az oldalági öröklés megszüntetésére vonatkozó rendelkezéseit4). A nemesi javakban azonban csak is a férfi családtagok örökösödtek, mi tekintve a főczélt, mely a nemzetség fenntartásában összpontosult, annak természetszerű következményeként jelentkezik. De azért őseink a leányokról sem feledkeztek meg, sőt az aranybullában rendszeresített leány-negyed által, abban a korban példátlan nagylelkűséggel gondoskodtak róluk. A leány-negyed az összes hagyatéki vagyon egy negyedrészét képezte, mely felől az örökhagyónak rendelkeznie nem volt szabad. E negyed tehát köteles részként illettea leányokat 5). A leány negyed ') L. Kálmán I. könyvének XX. fejezetét. ») Tanúsítja ezt Szt. István II. könyvének V. fejezete, mely a vagyonnak ezek között való felosztását határozottan rendeli. 3) V. ö. Hajnik i. m. 323. 1. *) V. ö. Szlemenirs : Törvényeink története i. hely. 152. 1. 5) Igen figyelemre méltó találkozása az azonos eszmének azon hasonlat, mely a leány-negyed és a középkori olasz városok statútumainak többjeiben jelentkezik. Ugyanis, mint fentebb láttuk, ez utóbbiak szerint is kizárták a férfiak a nőket az öröklésből, s oly esetben, midőn a nők nem birtak öröklési joggal, a hagyaték bizonyos része, — rendszerint 1/3 vésze — alapíttatott meg nekik köteles részül. Hogy ez intézmény nem az olasz jogból származott a magyar törvénybe, tanúsítja, hogy amott csak a XIV. és XV. században találhatók első nyomai, mig nálunk már a 13. században rendszeres alakban fennállott.