Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

II. Szakasz: A magyar örökösödési jog fejlődése

Ezekből nyilvánvaló, hogy a városok igen nagy tért kezdettek foglalni, és a városi polgárok a lakosság tekintélyes részét képezték, melyek az országban kiváltságos állást foglalván el s joguk is, habár külföldi eredetű alapon, de utóbb sok önállósággal és a hazai intézmények befolyása alatt fejlődvén, azok a magyar jogfejlődés oly lényeges tényezőit képezték, hogy az ezzel való foglalkozás annál is inkább szükséges, mert e jog az ősiségi intézményektől menten, de azokkal párhuzamban fejlődvén, tanúságául szolgál, hogy számos intézmény, mely az ősiség járulékainak tekintetik, annak az osztálynak körében is érvényt nyert, melynél az ősiségi institutio soha meg nem honosult. A városi lakosok birtokviszonyaira vonatkozólag már az a szem elől nem téveszthető körülmény is, hogy a város területén fekvő javakra nézve a tulajdonjog tulajdonképen a várost illette, azoknak a nemesek birtokviszonyaitól teljesen eltérő alapot adott, s indokul szolgált arra, hogy a tulajdonjog megszerzésének módja, illetve az ingatlan javaknak ugy élők között, mint halál esetére való átruházásának módozatai helyhatósági megállapitástól függőitek !). A tulajdonjog átruházására vonatkozólag azok utána sovány adatok után is, melyek e korból reánk maradtak, kiderül, hogy annak szabályozásánál főleg a németországi városokban divó gyakorlat szolgált mintaképül 2). Már e korszakban is általános elv volt, hogy a városi fekvőségeknek bármely átruházása a városi hatóság, vagyis a biró, esküdt és városi polgárok előtt nyilvános felvallás utján történt, s erről rosok kétes esetekben Magdeburgi Schöffekkez intézett kérdéseikre nyert válaszokra hivatkoztak. Zsolna pedig, hol hosszú ideig a tescheni jog uralkodott, ügyeit Teschenle felebbezte ; ismételten a meghiúsult kísérlet után csak 1384-ben sikerült Mária királynénak őket ettől eltiltani s Korpona városához utasítani : »quia — mond idevonatkozó okmányában a királynő — ipsa civitas Teschen est in alio regno constituta, et ob hoc indecens exstitit eis ad illum regnum in requisitionem justitiae transcurrere.« (Codex diplomatis. XI. k. 539. 1. s köv. 1.) Különben mindezekre a viszonyokra nézve lásd Lichner és Michnai Offner Stadtrecht 260—262 lapjain foglalt érdekes fejtegetéseket. ') V. ö. Hajnik i. m. 315. lap. 2) Ez az úgynevezett »Auffassung« intézmény volt. Lásd erről bővebben Walter: Deutsche Eechtsgeschichte II. k. 198. 1. V. ö. Beseler Deutsches Privatrecht 234. 1. ZLINSZKY. MAGYAR ÖRÖKÖSÖD. JOG. 13