Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

II. Szakasz: A magyar örökösödési jog fejlődése

— 190 — sitják *). Önállóságra jutásuknak azonban első és fő előmozdítója volt, hogy kikeritett saját határt nyertek, mely a vártól elszakított területet képezett, és szabad királyi elnevezéssel tüntettetett ki. Szabadoknak neveztettek, mert a várgrófsági biráskodás alól ki voltak véve; királyinak pedig, mert egyedül a királynak fizettek területi jogainak elismeréséül évenként szent Márton napján bizonyos meghatározott adót -). De jóllehet e szabadalmak által több rendbeli jogok és kiváltságoknak jutottak is a városok birtokába, a későbbi jognak az az elve, hogy a város testületileg nemes, az Árpád-házi első királyok idejében még nem nyert érvényt, és a város s véle a polgári elem valódi függetlenségének s önállásának kivivására a várszerkezet átalakulása képezte az első és legkiválóbb tényezőt 3). A várszerkezet és rendszer átalakulásának első és főindoka kétségtelenül a megváltozott birtokviszonyokban keresendő. A várszerkezet virágzó korában az olygarchia és a katonai zsarnok uralom fékezésére a korona elég erős volt, a birtok nem lön túlságosan összehalmozva, sőt a várjavak inkább elaprózottan mentek a jobbágyok kezei alá 4). A várbirtok a királyok s különösen a mindig szükségben sin. lődő II. Endre által széltében elidegenittetvén, az a várszerkezethez azelőtt sem tartozott oligarchák és a papság kezébe került, kik a véle járó állandó terhet és várhatóságot sem a maguk személyére, sem a várjavakra nézve elismerni nem akarták, a gyenge király pedig őket erőltetni nem tudta 9); minek következménye lön, hogy a varasdinak 2-ik pontja tanúsítja. Végre nem valószínűtlen Hajnik véleménye, hogy e szabadalmakhoz már kezdetben a szabad lelkész választás, vámmentesség és vásártartás joga is járult (i. m. 139. 1.) V. ö. Kossovich i. m. 46 — 47. lap. 2) V. ö. Endlicher : Die gesetze des heiligen Stephans 62. 1. 3) Hogy mennyi város volt ez időben ily kitüntetéssel felruházva, a kellő adatok hiányában megközelítőleg sem állapitható meg; valószínű azonban, hogy Pest-Buda, Fejérvár, Pozsony és Körmöcz szabadságaikat már az Árpádházi királyok első szakában élvezték. V. ö. Fessler: Geschichte der [Ingára 1. k. 566. lap. 4) V. ö. Bolha i. ért. Budapesti szemle uj folyam VI. füzet 163. lap. 5) Kitűnik ez IV. Bélának a székesfehérvári egyház számára 1254. évben kiadott okmányából (Endlichernél Monum. Árpad. II. köt. 485. 1.) Különben igen érdekesen tárgyalja e korszakot liotla id. ért. Budapesti szemle uj folyam