Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

II. Szakasz: A magyar örökösödési jog fejlődése

- 189 — tokuk nem volt Valószínűleg őseink által itt talált földművelők képezték ez osztály zömét 2). Végre a negyedik és legfontosabb osztály, melynek a várszerkezetben volt bölcsője, mely azonban a mint erőkhöz jutott, külön vált tőle: a városi polgárság volt. A magyar városok a várszerkezetben lelték első alapjukat. Hogy a vár fenntartassák, élelméhez és védelméhez szükséges eszközökkel elláttassék , szomszédságában ipartelepet igényelt, mely azonban a vár lakosságából ki nem kerülvén, idegeneket kellett telepíteni, kik, mint jövevények, vendégek (hospites, advenae) fordulnak elő okmányainkban 3) s kik a bennszülöttekkel együtt űzték az ipart és kereskedést. E jövevények semminemű várbeli szolgálatokra nem voltak kötelezve, a király uralma alatt állottak, s e szabadságuk fejében különös adót (liber denarii) fizettek 4). A jövevény kézművesek kezdetben ugyan nem képeztek szabados községeket vagy egyesületeket, azonban megszaporodván s vagyonosodni kezdvén a várgrófok, katonák s megyei tisztviselők önkénye alól, mely ellen az általános szabadság nékiek igen kevés oltalmat adott, nagyobb önállóság elnyerése után törekedtek 5), s sikerült is nékiek már első királyaiktól több rendbeli szabadságokat ki is eszközölni, mint azt az e korbeli számos okmányok tanu') Szlemenics: Törvényeink története i. h. 97. 1. 2) V. ö. Hajnik i. m. 135. 1. s) Már Szt. István kiváló figyelmébe ajánlja Imre fiának, hogy jó akarattal bánjék velők, hogy az itt tartózkodást megkedveltesse velők. »In hospitibus et adventiciis viris — mond — tanta inest utilitas, ut digne sexto in loco regalis dignitatis possit haberi . . . propterea filii mi jubeo tibi, ut bona voluntate illos nutrias et honeste tenebas, ut tecum libentius degant quam alibi habitent.« L. Sz. István törvényei I. k. III. fejezet. V. ö. Kosovich i. m. 68. 1. 4) Endlicher: Die Gesetze des heiligen Stephans 62. 1. 5) Mikből állottak e szabadságaik, azt részletesen felsorolni alig lehet; annyi azonban kiderül a reánk maradt okmányokból, hogy e szabadalmaik közé tartoztak : 1) hogy népük szokásához képest a maguk által választott birák alatt állottak, mint az Imre királynak a pataki vendégek részére 1201. évről, (L. Endlichernél: Monumenta Árpadiana II. k. 399. 1.) továbbá II. Endrének a varasdi vendégek (u. o. 405. 1.) és ugyanannak a karákói vendégek részére (u. o. 403. 1.) kiadott szabadság leveleinek 1-ső czikkeiből kiderül; 2) hogy saját jogaik szerint élve, nem a saját maguk által ültetett szőlőktől, sem sertéseik, vagy más állatjaiktól, melyeket szabad erdőben nevelnek, semmi néven nevezendő tizedet fizetni ne tartozzanak, mint ezt a karakkói idézett szabadságlevélnek 4-ik, és a