Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

I. Szakasz: Az örökösödési jog történeti fejlődésének vázlata, tekintettel a megoldandó kérdésre

II. A német öröklési törvények. 1. A porosz magánjog. (Landrecht.) Förster : Theorie und Praxis des heutigen gemeinen preissischen Privatrechts Berlin 1873. IV. kötet. Ewelt : Des preusische Civilreclit für Stúdium und Praxis I. kötet. (Jrouchot: Das preusische Erbrecht in Glossen zum allgemeinen Landrecht auf römischer und gernianischer Grundlage. Berlin 1866. I—III. kötet. A római jog reczepcziója Németországban legnagyobb ellenállásra talált a családjogra vonatkozó intézményeiben, melyekre nézve a hazai jogot helyéből kiszorítania nem sikerült. Ez nem maradhatott kihatás nélkül a családi joggal általában oly szoros kapcsolatban álló öröklési jogra sem, melyben habár a római elvek nagyobb diadalt vivtak is ki, mint a családi jogban, s a római jog, mint e részben is érvényes közönséges jog elfogadást talált, mégis fentartották mellette magukat számos, tisztán germán jogintézmények is, melyek a római jog szabályaival szervi, vagy benső összeköttetésbe nem hozattak, hanem előttük kellett a római jog elveinek háttérbe szorulniok. Azért nélkülözi a német öröklési jog azt az egységet, mely a biztos alapra épitett fokozatos fejlődés következménye szokott lenni; s vegyüléke a római s germán jogelveknek A porosz Landrecht, a közönséges német joggyakorlat ez irányának hatása alatt a római és német jogelveknek összeolvasztását kisértette meg. Elfogadja ugyan az általános jogutódlás fogalmát, és ehhez képest meg is különbözteti a végrendeletet a fiókvégrendelettől, daczára azonban ennek, a római jog alaki megkülönböztetését, a végrendeletben az örökös nevezést nem kivánja meg, és azt sem zárja ki, hogy a végrendeleti örökös a törvényes i) Förster: i. m. IV. kötet -J. 1.