Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

I. Szakasz: Az örökösödési jog történeti fejlődésének vázlata, tekintettel a megoldandó kérdésre

138 — örökössel konkurrálhasson. Előtérbe állítja továbbá a német jognak azt az elvét, hogy az örökösödési jog a családi intézményhez fűződik ; de döntőnek, első vonalban határozónak mégis a végrendeleti utódlást hirdeti, melynek csak terhéül honosítja meg a köteles részt. Tanitja végre, hogy az örökös a terhek tekintetében helyettesíti az örökhagyót; mindamellett az örökség megszerzését nem teszi függővé az örökös akaratjától, hanem az ipso jure öröklés német jogi elvéhez ragaszkodik ; ennek enyhitéseül a leltár kedvezményét ültetvén át oly módosítással, hogy a vélelem mindig az öjökségnek ily kedvezmény alatti megszerzése mellett szóljon ; és az örökös jogosítva legyen a túlterhelten reá szállott örökségről utólag lemondani ; és így tovább x). Szóval a germán jogelveknek az akkori tudományos és modern jogelvekkel való összhangba hozatala sokkal kevésbé sikerült a porosz Landrechtnek, mint a Code Napóleonnak. Hogy a porosz magánjog az örökhagyó akaratját tekinti első sorban irányadónak, annak nemcsak az által ad kifejezést, hogy a végrendeleti örökösödést tárgyalja első sorban, hanem az által is, hogy a törvényes örökösödés indokát sem a családi kapcsolatban keresi, hanem az örökhagyó vélelmezett akaratja szerint igyekszik az öröklési rendet szabályozni. Kitűnik ez a törvény ide vonatkozó szelleméből 2) és irányából. Az elhalt szülék hagyatékában ugyanis az örökösödés rendje vagy szerződés, vagy végrendelet, vagy ha ilyen sem létezik, az egyes tartományok törvényei, vagy helyhatósági szabályai által határoztatik meg 3); s csak ha e törvényes szabályokban nem foglaltatik kellő intézkedés, nyernek a »Landrecht« szabályai alkalmazást4). Tehát az országos törvény csak segédjog, első sorban a helyi szabályzat az irányadó, mely közelebb áll az örökhagyó vélelmezett akaratjához, mint az általa kevésbé ismert országos jog szabályaiban foglalt intézkedések. A törvényes örökösödés rendjét a vérrokonság határozza meg s ehez képest: első sorban örökölnek a leszármazók, jelesül a gyermekek feJ) Förster i. m. IV. köt. 13. lap. V. ö. Vajkay : A német jog s történelme köréből 120 lap. 3) V. ö. Förster i. m. IV. kötet 204 1. 3) Landrecht II. r. 2. cz. 271 §. V. ö. Gruchot i. m. III. köt, 1 1, «) Landrecht u. o. 272. §. V. ö. Gruchot 1 h.