Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

I. Szakasz: Az örökösödési jog történeti fejlődésének vázlata, tekintettel a megoldandó kérdésre

— 117 — hat, s csak a szerzeményi vagyon tekintetett közösnek, ez elv szem előtt tartása mellett volt a házastársak öröklési joga is szabályozva. A schonscheni és seelandi törvények szerint e részben mindenek előtt figyelembe veendő, hogy maradtak-e gyermekek hátra, vagy sem ? Ha gyermekek maradtak, a hátramaradt házastárs a szerzeményi és ingó vagyonban a gyermekekkel együtt s olyképen osztozott, hogy az apa, vagy az anya és a fiuk egy egész, a leányok egy fél részt örököltek, ha azonban az anya csupán leányaival volt az öröklésre hivatva, a leányok is egész részt nyertek, vagy is anyjukkal egyenlően örökösödtek. Az öröklött vagyonban a másik házastárs nem örökösödött s gyermekek nem létében is csak az a vagyon, mely másképen, mint öröklés utján szállott a házastársakra, osztatott két részre, melynek fele a hátramaradt házastársra, másik fele pedig az elhunyt házastárs rokonaira szállott. Lényegileg azonosak ezzel a jüttlandi törvény rendelkezései is, a főkülönbség, mely a kettő között jelentkezik, abban áll, hogy az apa elhunyt nejétől származott fiaival a nő öröklött vagyonában is együtt osztozik, oly részt nyervén örökségül, mint a legnagyobb örökrészben részesülő fiu, az asszony azonban férje ősi javaiban nem örökösödik. Christián későbbi törvénye a házastársaknak az ingó és szerzeményi felére közös öröklési jogát állapitotta meg, de az ősi javakra ezen öröklési jogot nem terjesztette ki. Dániában, habár korlátolva, a végrendelkezés is helyt foglalt. Az első rés itt is az egyház javára történhető hagyományozások megengedése által töretett; utóbb azonban magán felek javára is megengedtetett hagyományokat tenni, de e hagyományok a közös (tehát a szerzeményi) vagyon fele részét túl nem haladhatták s minden ily hagyomány vagy ajándékozáshoz a törvényszék beleegyezése igényeltetett, ellenesetben az ellen az öröklésre hivatott rokonoknak óvást tenni állott jogában. A seelandi és schonscheni ujabb törvények a nőnek e részben a férfival egyenlő jogot adtak, a jüttlandi jog szerint azonban a nő, ha férje s gyermekei vannak, vagyonának bármely részéről is csak férje beleegyezésével intézkedhetik, ha gyermekek nincsenek, a szerzett vagyon feléről való intézkedési jog őt is megilleti 1). J) Ii. bővebben : Gans i, m, IV. k. 619, s köv. lap.