Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

I. Szakasz: Az örökösödési jog történeti fejlődésének vázlata, tekintettel a megoldandó kérdésre

— 109 — ban *), hogy még a nemzeti jog mellette való használhatásának szabadsága is kérdésessé tétetett 2). Ha azoknak összemüködését tekintjük, melyek a római jog elfogadására nézve közreműködtek, nem azon kell csodálkoznunk — mint találóan mondja Fitting — hogy a római jog elfogadást nyert, hanem inkább azon, hogy a reczepczio oly hosszú idő alatt vált csak ténynyé, s ugy szólván lépésről-lépésre kellett tért foglalnia, mint azt az egyes államok történetei tanúsitják. Csak például legyen itt felhozva Würtenberg, melyet annál is inkább látjuk helyén példaképen kiszemelni, mert ott már a XIII. században e korból való szerződések már határozottan a római jogra hivatkoznak. Mindamellett a biróságoknál a XV. század előtt aligha nyert gyakorlati alkalmazást, minek főoka az lehetett, hogy a grófsági biróságoknál a doktorok nem igen alkalmaztattak. Utóbb azonban, főleg a papi befolyás folytán, az udvari törvényszékekhez mindinkább nagyobb számban neveztetvén ki doktorok, 1447. évben pedig a tübingai egyetem is felállíttatván, innen a római jog kultusza mellett küzdő apostolok kerülvén ki, bennök a római jogi intézmények behozatala mellett megindult harcz buzgó bajnokokat nyert 3). A reczepcziónak főleg az öröklési jog körül kellett nagyobb küzdelmeket kiállani. Az első határozott lépést 1514. évben Uhlrich tette meg, ki is a mondott évben megjelent »Hofgerichts Ordnung«jában a végrendeletekre nézve a közönséges (római) jogot jelöli ki, mint a határozatok hozatalánál használandó segéd jogot, a törvényes örökösödésre nézve pedig — egy pár lényeges tévedéssel — a 118 és 127 novellát veszi át, mondván: »alles wie kayserliche und des heiligen Beichs Rechts wollen.« Csak a házastársak és gyermekek örökösödési jogára vonatkozólag, melyek a házassági vagyonjoggal oly szoros kapcsolatban állanak, erősitette meg az eddigi helyi statútumokat4). Kristóf fejedelem, egy polgári törvénykönyv létrehozásán fáradozván, összegyűjtetni rendelte az országokban uralkodó szokásokat és statútumokat s e munkálatot kiváló szaktudósok és praela1) L. Stobbe i. m. I. kötet 646. lap. 2) L. Zoepfl i. m. I. kötet 219. lap. s) Wüchter. Handbuch des "Wurtenbergischen Privatrechts I. köt. 76. 77.1, *) Wüchter i. m. I. k. 95. lap.