Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

I. Szakasz: Az örökösödési jog történeti fejlődésének vázlata, tekintettel a megoldandó kérdésre

— 95 kánoni jog használtatott segéd-jog gyanánt, mely ez uton mindinkább nagyobb tért kezdett foglalni, minek a honi törvény hiányai és hézagossága mellett egyik fő oka volt, hogy a középkorban a jog tudományos mivelése majdnem kizárólag e két testvér-jogra szorítkozott *). Az egyes városi statútumokban az öröklési jogra vonatkozólag foglalt intézkedések részletes ismertetése meszsze túlhaladná czélunkat s csak is a nevezetesebbek rövid vázlatára szorítkozunk annyiban, mennyiben az e kor jogrendszerének s a római jog abban jelentkező befolyásának feltüntetésére felvett tárgyunk szempontjából szükségesnek mutatkozik. A régibb statútumok a XIV., XV- és XVI században nevezetes változásokon menvén keresztül, azokat annál inkább mellőzhetjük 2), mert az utóbbi századokban reformált statútumok szolgáltak a tulajdonképi olasz jogfejlődés alapjául. A törvényes öröklésre vonatkozólag e szabályokban is fenntartva látjuk az agnatusoknak a kognatusok s illetve a férfiaknak a nők feletti előjogait. Mantuában a nők az agnatusok által egész negyedfokíg zárattak ki, mely intézkedés a családi méltóság követelménye gyanánt tűnhetett fel3). Csak igen kevés statutomok mentek hason intézkedésektől, mint p. o. az osinai, hol a 118. novella egész terjedelmében el volt fogadva *). Az agnatusoknak a kognaczio s a férfi agnatusoknak a nők feletti előnye legélesebben a luccai statútumokban van keresztül vive. E szerint először a fiági leszármazók örökölnek és pedig a törvényesek törzsenkint. Ha nincsenek fiágon leszármazók, a leányok s az elhalt leányok gyermekei fejenkint s azok unokái törzsenkint örökölnek, de ez esetben is kizárják a férfi unokák a nő unokákat. A leányok e leszármazóival a férfi ágon való felmenők együttesen hivatvák az öröklésre. Hasonló ») Gans i. m. II. köt. 233. lap. 8) L. e statútumok részletes ismertetését Gans idézett művében III. köt. 234—265. lap. s) Ut familiarum dignitas servetur statuimus quod existentibus ascendentibus mascalis, seu etiam collateralibus et agnatis masculis, ascendentibus et descendentibus usque ad quartum gradum juris canonici foeminae non succedaut, sed habere debeant in bonis praedictam suorum descendentium tertiam portionis, quae eisdem ab intestato obveniret Codex Mantaensis f. 102. (idézve Gans i. m. III. köt. 289. lap. 4) Gans i. m. III. köt. 290. lap.