Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

I. Szakasz: Az örökösödési jog történeti fejlődésének vázlata, tekintettel a megoldandó kérdésre

— 92 — az ő népe törvényeinek oly nemű elválasztása, mint az a többi germán fajokkal együtt lakó rómaiaknál áltáljában divott, ki nem vitető s ennélfogva egy mindkét népre közösen érvényes törvény kidolgozását határozta el; tehát már a VI. században gondolt az egyesülés lehetőségére, melynél a góth sajátságok a római törvényeknek határozottan alárendeltettek l) s azokra való tekintet nélkül a római jog források vétettek alapul2). A Theodorikféle ediktum örökösödési jogát illetőleg annál rövidebbek lehetünk, mennél kevesebb uj vagy különleges intézkedésre találunk benne. A Theodosius codex és Paulus »recepta sententia«-i szolgáltak -kiválólag annak forrásául 3). A törvényes öröklésről szólló intézkedés mindössze következő rövid tételbe van összefoglalva: »Siquis intestatus mortuo fuerit is ad ejus successionem veniat, qui inter agnatos, atque cognatos gradu vei titulo proximus iuvenitur, salvo jure filiorum et nepotum 4). Ugy látszik, hogy a római örökösödési rend szándékoltatott olyképen behozatni, mint azt sok tekintetben összezavaró császári ediktumok előtt fennállott. A végrendelkezési szabadság egész teljében megengedtetett, ugy mint azt a római jog szabályozta, s a végrendeletek külkellékeire nézve is annak szabályai vétettek át 5). Az egész ediktumnak azonban nem volt hosszú élete, s mi előtt gyökeret verhetett volna, Justinianus elfoglalta a góth birodalmat és saját teljesebb kompilláczióit helyezte hatályba 6). A rövid ideig tartott görög uralom a tökéletesebb római törvények meghonosítása által Itáliának ujabb és biztosabb alapot ') Et quamvis nullus injuste factum — mond Theodorik edictumának proogusában — possit sub legem auctoritate defendere, nostram cogitantes generalitatis quietem et ante oculos habentes illa quae possunt saepe contingere pro bujus modi casibus determinandis, praesentis jussimus edicta pendere ut salva juris publici reverentia, et legibus omnibus cunctorum devotione servandis, quae Barbari, Bomanique sequi debeant super expressis articulis edictis praesentibus evidenter cognoscas. L. Gans Erbrecbt in weltgescbicbtlicber Entwickelung III. k. 190. lap. ») Savigny i. m. II. köt. 173 s köv. lap. 3) Savigny i. m. II. köt. 177. lap. *) L. Gans i. m. III. köt. 164. lap. B) Gans i. m. III. köt. 165, 166. lap. «) Savigny i. m. II. kötet 182. lap.