Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)
Első rész: Általános rész
75 Ezen előjogok tekintetében az újabb jogfejlődés lényeges változtatásokat eszközölt, a mely nemcsak magánjogi, banem közjogi tekintetben is megszüntette a fennállott különbségek legnagyobb részét. E tekintetben a lényegesebb átalakításokat eszközölték azon szabályozások, a melyek a nem nemeseknek is megengedték a nemesi javak birását, a közbivatalokra való képességet,1 kimondották a közteherviselést,2 megszüntették a földesúri hatóságot, az úrbériséget s az ezzel rokon intézményeket ;3 az Ősiségét s az adományrendszert.4 Ezen átalakító jogfejlődés a nemesek és a nem nemesek különböző osztályai között fennállott magánjogi különbségek nagyobb részét megszüntette, még pedig részben az egyes jogintézmények megszüntetése által, részben pedig úgy, hogy az előjogot képező jogosítványt mindenkire kiterjesztette ; pld. a hitbizományok felállításának joga, a mely eredetileg csak a mágnásoknak adatott meg, s később minden nemesre is ki lett terjesztve, ma minden állampolgárt megillet.5 Ennek daczára még fenmaradtak a nemesek és nem nemesek között bizonyos jogi különbségek magánjogi szempontból is. Ilyenek részint a házassági vagyonjog és örökjog körében fordulnak elő, részint még a nemesi és úrbéri birtokok jogi természetének különbségéből folyó maradványok ; az előbbiek körébe tartozik a törvényes hitbér, a közszerzemény, az özvegyi öröklésre vonatkozó különbségek, útóbbiak ket kivéve — csak törvényes idézés és elmarasztalás után lehetett személyesen letartóztatni; b) a nemes egyedül törvényes királyának hatalma alatt állott, és a törvény rendes útján kívül a király által sem háborgattathatott személyében vagy jogaiban ; c) szabadon bírta minden jószágait, s minden szolgaságtól, adó, vám vagy harminczad fizetésétől ment volt; s 1688 : 4. t.-cz.-ig az ellentállás joga is megillette. A nem sarkalatos előjogok közé tartozott, hogy a nemesek a szent korona tagjai, saját czímereikkel s némelyek előnévvel éltek ; rendszerint nemesi bíróság alá tartoztak, hacsak úrbéri vagy polgári telket nem bírtak ; némely hivatalokat kizárólag nemesek viselhettek ; nemesi jószágokat csak nemesek bírhattak; birtokaikon földesúri jogokat és kir. adományi úri jogokat gyakorolhattak ; hitbizományokat csak nemesek állíthattak; díjuk a nem nemeseknél nagyobb; s a nemesek személyét sértő nagyobb hatalmaskodás büntetésébe esett. — Hk. I. 9. s 34. cz. ; 1724 : 5. t.-cz.; 1647 : 78, 93. t.-cz.; 1649 : 17. t.-cz.; 1836 : 33. t.-cz.; Hk. I. 3. 4. 13. II. 42. III. 5; 1435:2. t.-cz.; 1471:15. t.-cz.; 1492:34.; 1723:20, 24, 97. t.-cz.; 1715:23. t.-cz. L. ezekre nézve Kelemen i. m. 226. s köv. 1.; Frank i. m. 108. s köv. 1. ; Szlemenics i. m. 39. s köv. 1. 1 1844 : 4. s 5. t.-cz. 2 1848 : 8. t.-cz. 3 1848 : 11—13. §§. lásd alant [Az úrbéri s rokon jogviszonyokról szóló részt. 4 1848 : 15. t.-cz. s ezzel kapcsolatban az Ideigl. törvényk. szab. 2. s 3. §§. által módosított alakban fentartott 1852. nov. 29. s az erdélyi 1853 máj. 29-iki ősiségi pátens. 5 Az 1687 : 9. t.-cz. csak a főáraknak adta meg ezen jogot, melyet az 1723:50. t.-cz. már a közönséges nemesekre ís kiterjesztett; a legújabb szabályozások sem a gyakorlat nem tartják fenn ezen korlátozást. L. különben alant A családi hitbizományról.
