Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)
Első rész: Általános rész
55 vénykezést és magánjogot helyreállítván, az országbíró elnöklete alatt a hétszemélyes tábla biráiból és más jogtudósokból egy tanácskozmányt hitt össze, melynek feladatává tette, hogy a magyar igazságszolgáltatás szervezése felett tanácskozván, ebbeli javaslatait elébe terjeszsze. Ennek folytán az értekezlet 1861. jan. 23-án tanácskozásait megkezdette s azokat márcz. 4-én befejezte -,1 munkálatának bevezetésében ennek czélját következőkben körvonalozza : «hogy a hazai törvények a közhitel megrendítése, a magán jogviszonyok sérelme, s a törvénykezés fennakadása nélkül ismét életbe léptethessenek, s egyúttal a kor igényeinek és az átalakult viszonyok szükségeinek is megfeleljenek ; addig is, míg az alkotmányos törvényhozás a codificatio rendszeres művét befejezhetné, az országbírói tanácskozmány által megállapított és a hazai bíróságok részére zsinórmértékül szolgálandó következő intézkedések hozatnak javaslatban. E tanácskozmány végzései az országgyűlés elé terjesztetvén, azokat az alsóház 1861. jun. 22.-én, a felsőház pedig jul. 1-én tartott teljes ülésében, a bíróságok által eljárásaiknál követendő szabályként, ajánlotta s azokat 1861. jul. 20-án 0 Felsége is helyben hagyván, a kir. Curia 1861. jul. 23-án tartott teljes tanácsülésében kimondotta, hogy: «azokat addig, míg az alkotmányos törvényhozás máskép nem rendelkezik, azonnal mindennemű törvényes eljárásaiban állandó zsinórmértékül követendi», mely határozatról az ország törvényhatóságait a tanácskozmány végzései egy hivatalos példányának megküldése mellett, értesítette. 0 Felsége pedig 1861. nov. 5.-én a kir. Curiához intézett leiratában ismételve azt rendelte, hogy mind a Curia, mind a törvényhatóságokban működő törvényhatósági közegek, hivatásukat az országbírói értekezletnek szentesített szabályai szerint teljesítsék.2 Az országbírói értekezlet által megállapított ezen Ideiglenes törvénykezési szabályok a szokásjog útján váltak kötelezővé, még pedig olyképen, hogy — mint a Hármas könyvnél —, nem az abban foglalt egyes jogszabályok, hanem az országbírói értekezlet munkálata, mint ilyen fogad1 Az országbírói értekezlet tanácskozmányait és határozatait összegyűjtve kiadta Ráth György ezen czím alatt: Az országbírói értekezlet a törvényhozás tárgyában. Pest 1861. 2 L. Suhayda. Tanulmányok i. m. 144. s köv. 1. Az országbírói értekezlet tanácskozmányai nyolcz részre oszolnak. I. Polgári magánjog: a) anyagi rész 1—23. §§., b) alaki rész 24—180. §§. II. Bűnvádi eljárás 1—9. §§. III. Váltótörvény 1—6. §§. IV. Csődtörvény 1—27. §§. V. Kereskedelmi, fuvarozási és vásári törvénykezés 1—4. §§. VI. Úrbéri, földtehermentesítési, arányosítási és mezei rendőrségi ügyek 1—4. §§. VII. Bányaügy 1—72. §§. VIII. Vegyesek 1—9. íi. A magánjogi szabályok elvként kimondják, hogy a magyar polgári anyagi magántörvónyek visszaállíttatnak, azonban a szükséges pótlásokkal és módosításokkal. Kifejezett szabályozás tárgya az örökjog, közszerzemény, hitvestársi öröklés, az özvegyi jog s ennek megkorlátolása, a köteles rész, a Jászkún particularis örökjogok egy részének fentartása, a dologi jogokra nézve a telekkönyv és az osztrák ptkv. ezzel kapcsolatos intézkedéseinek fentartása.
