Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)
Első rész: Általános rész
56 tátott el országszerte s talált állandó alkalmazást az életben, a jogviszonyokban, a bíróságoknál.1 Ezzel szemben ezen Ideiglenes törvénykezési szabályokat sem törvénynek, sem kir. rendeletnek nem lebet tekinteni, habár azokat az országgyűlés mindkét háza helyeselte, s Ő Felsége helybenhagyta. Azonban nem tekinthetők törvénynek, mert az országgyűlésen 1861-ben nem lévén az ország teljesen képviselve,2 az törvények alkotására jogosítva nem volt, e mellett az országgyűlés e határozatokat sem mint törvényjavaslatot nem tárgyalta, sem ezt ekként helyben nem hagyta, hanem inkább csak határozati véleményét fejezte ki. Királyi rendeletnek pedig azért nem tekinthetők ezen szabályok, mert túlhaladta azon kört, melyben az érvényes királyi rendelet mozoghatott, s hogy ilyennek tekintetni sem kivánt, azt az egyéb tényezők közreműködésének igénybe vétele is tanúsítja.3 III. FEJEZET. A SZEMÉLYEKBŐL. Az alanyi értelemben vett jog lételének feltétele, hogy az egyéni akarat uralma a tárgyilagos (objectiv) jog által elismertessék. Arra nézve tehát, hogy valaki jogok alanya lehessen, két kellék szükséges, jelesül: 1. hogy egyéni akarat, vagy akaratképes egyén létezzék, 2. hogy az akaratképes egyén a tárgyilagos jog által ilyennek ismertessék el. A mi az elsőt illeti: minden ember bir akaratképességgel, s ennélfogva minden ember, mint akaratképességgel biró lény, képes arra, hogy a jogok alanya lehessenHogy azonban valóban legyen is, megkívántatik, hogy erre való képessége, azaz jogképessége, az objectiv jog által elismertessék. Ha valamely jogszabály bizonyos egyének ily képességét nem ismerné el, azok nem lenné1 A Werbőczy Hármaskönyvével hasonló jogi természetre mutat azon körülmény, hogy mindkettőnek szerzője önmagában véve nem birt jogszabályok alkotásának jogával, s habár mindkettőnek munkálata a létező jogot több-kevesebb eltéréssel foglalja magában, s mindkettő a törvényhozó factorok részérőli elfogadást, illetőleg helyeslést nyert, de valóságos törvénynyé nem válhatott, mégis általános elfogadásra talált. 2 Abban ugyanis az erdélyi, s az ország egyéb részei nem voltak képviselve. 3 jgy Wenzel i. m. I. 111. 1. Azonban ő az Ideiglenes törvénykezési szabályok érvényének jogalapját az országbírónak, mint nagybirónak, s illetőleg a kir. Curiának tekintélyében keresi, s a döntvényekkel egy tekintet alá helyezi, holott kétségtelen, hogy ebben nem a Curia jogszolgáltatási s döntvény alkotása joga nyilvánult, sőt még a Curián kívül álló jogtudósok is résztvettek a szabályok megalkotásában, melyek még más forumok vizsgálatának is alá lettek vetve. Ezen munka előző kiadásai; 1. pld. VI. k. 50. 1. azon álláspontot foglalják el, hogy ez a magyar magánjog oly különös kútfeje, mely mint a HK. nem szorítható más kútfő keretébe. Csakhogy nincs megmondva, hogy miben állana érvényük jogi alapja ? s ilyen tényleg nem is létezik.
