Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)

Második rész: Különös rész. A vagyonjog

hető. Az értesítés elmulasztása azonban nem zárja ki azt, hogy az engedményes tulajdonosnak tekintessék és jogait érvényesíthesse.1 A mi az engedményező és az engedményes közötti jogviszonyt illeti, általános elvül szolgál, hogy az engedményező az engedményesnek szavatolni tartozik. Kivételnek van helye, ha az engedményezés visszteher nélkül történik, mert ez esetben lényegileg ajándékozásnak tekintendő.2 Joggyakorlatunk szerint az engedményező a követelés behajthatóságáért is felelős; azonban kivételt képez azon eset, ha a követelés az átruházás idején behajtható volt s csak utóbb vált behajthatlanná; valamint azon eset, a midőn az engedményesnek a követelés behajthatlansága felől módjában állott a nyilvánkönyv megtekintése által meggyőződni.3 Azonban a szavatosság nem terjedhet nagyobb összegre, mint mennyi a követelés behajthatlansága folytán származott kár ; s azon szabály, mely szerint az engedményező az engedményes irányában szavatossággal tartozik, csak a viszterhes átruházásokra nézve áll, míg a viszteher nélküli át1. C. 1896 febr. 26. 159/95. I. G. Fabiny I. 118.; 1884 márcz. 19. 1061. Dtr. VII. 268. az értesítés elmulasztása csak azon jogkövetkezménynyel jár, hogy az eredeti hitelezőnek fizető adós nem tartozik további felelősséggel. A német ptkv. javaslatának II. olvasásához irt Denkschrift 54. 1. kiemeli azt, hogy az engedmény jogi hatása független attól, hogy lett-e az adós értesítve az átruházásról, vagy nem ? ellenben az értesítés csak arra szolgál, hogy az adós védekezhessék jóhiszeműséggel, ha már értesítve lett az engedményezésről. 1 Az engedmény t. i. az engedményező és engedményes között végbement ügylet, a mely a követelés átruházása és ennek elfogadása által perfektté lesz ; az adós értesítése csak azért szükséges, hogy tudomására jusson az ügylet végbemenetele ; ez azonban az engedményes más úton való legitimatiója által is pótolható; 1. pld. német ptkv. 410. §. ; magyar ptkv. tervezet 1263. §. C. 1895 évi 4196. Dtr. III. foly. V. 180. 1. — Az engedmény kifelé abstract dologi hatályú ügylet; az engedményező s engedményes közti viszonyban azonban a causa fontos. L. Endemann i. m. 669. 1. s 9) jegyz.; s Kuhlenbeck i. m. II. 158. s köv. 1. 2 L. Frank i. h. 610. 1. C. 1885. évi 3814. Dtr. XIII. 222. 3 így már Frank i. m. 610. 1. — Az 1881 : 60. t.-cz. 123. §. szerint a végrehajtást szenvedő is felelős az_ átruházott követelésnek mind fennállása, mind pedig behajthatóságáért. — így C. pld. 1890 jan. 21. 1109. Márkus I. kiad. I. 288. 1. — A kivételre nézve C. 1884. jun. 23. 14. sz. t. ü. h. azon elvet mondotta ki, hogy bekeblezett követelésnek, viszteher melletti átruházása esetében, az engedményező rendszerint nem tartozik szavatossággal a követelés behajthatóságáért. —• Kivételek léteznek ezen szabály alól; pld. ha az átruházó a követelés behajthatása tekintetében tévedésbe ejtette az engedményest. C. 1888 febr.. 14. 5623/87. Dtr. XX. 84. Frank i. m. 610. 1. szintén így, habár a 14. sz. t. ü. h. indokolása a múltra nézve tagadja a betáblázási s birtokkönyvek ezen jelentőségét. —így az osztr. ptkv. 1397—1399. §§. A szász trv. 971. §.; a zürichi trv. 1039. §.; a drezdai jav. 326. cz.; s a bajor 154. cz. az engedményezőt csak a követelés valódiságáért teszik felelőssé; kivéve, ha a behajthatóságot is elvállalta az engedményező; továbbá ha az valamely jogszabályból következik, vagy az ügylet természetéből; vagy ha az adós fizetésképtelenségét az engedményező roszhiszeműen elhallgatta. — L. azonban e kérdésre Endemann i. m. 673. s köv. 1.; Kuhlenbeck i. m. II. 157. 1. kiemeli, hogy a causa cessionis sokfélesége szerint eltér a felelősség is.