Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)
Második rész: Különös rész. A vagyonjog
597 Ha az egyetemleges adóstársak egyike a tartozást egészben, vagy saját részénél nagyobb mértékben teljesíti, annak többi adóstársa ellen rendszerint visszkereseti joga van ; de ezen visszkereseti jogát a többiek irányában, nem egyetemlegesen, hanem csakis a részek arányában, és pedig más megállapodás hiányában mindenik ellen egyenlő részben érvényesítheti; és ha valamelyik közülök nem birt szerződési képességgel, vagy nem képes kötelmeit teljesíteni, az erre eső összeg is aránylagosan fedezendő a többi egyetemleges adóstárs által. Azonban a viszkereseti jog az adóstársak között fennálló jogviszonynál fogva teljesen ki is lehet zárva, pld. ha az egyetemleges adós, ki a fizetést teljesítette, egyedül kapta a kölcsönt.1 Azon körülményből, hogy az egyetemlegesen kötelezett adósnak visszkereseti joga van többi adóstársa ellen, ha a tartozásból ő reá eső arányla227. s köv. cz.; a porosz LR.-re nézve 1. Dernburg i. m. II. 110. s köv. 1.; az osztr. ptkvre nézve Kirchstátter i. m. 409. s köv. 1. — így a német ptkv. 425. §. részletesen s az abban említett 422—424. §§.; s a magyar ptkv.-tervezet 1220. §. 1 L. C. 1876 febr. 4. 605. Dtr. XVI. r. f. I. 26. az egyetemlegesen kötelezett adós, ha a követelést teljesen kifizette is, nem a hitelezőtől reá ruházott végrehajtási jog alapján, hanem csak külön per útján érvényesítheti jogát adóstársai ellen; 1899 máj. 4. I. G. 621/98. Fabiny IV. 458; 1875 nov. 18. 8959. Dtr. XV. 68., ha az illetékfizetésre egyetemlegesen kötelezett felek egyike az egész illetéket megfizeti, a másik féltől a reá eső résznek megfizetését per útján is követelheti; 1876 máj. 16. 4155. ú. o. XVI. 20. ha a közös hitelező az egyetemlegesen kötelezett adóstársak egyikére ruházta át a követelést, ily esetben azon engedményessé lett adós, a tartozásnak reá eső részét nem követelheti adóstársain, hanem az egyesülés által megszűnt; így 1899 jan. 25. I. G. 495/98. Fabiny IV. 283, még ha a fizetést az egyes adósnak örökösei teljesítik is ; 1897 ápr. 28. 619. Dtr. III. foly. VIII. 254. 1. az egyetemlegesen kötelezett adós, ki az egész tartozást kifizette, engedményezés nélkül is megtérítést követelhet adóstársától, a megtérítés mértékére nézve a köztük fenforgó viszony határoz ; ilyennek hiányában a részesedés egyenlőnek tekintendő; 1897 má'rcz. 31., 12. I. G. u. o. 257. 1. — L. így német ptkv. 426. §.; magyar ptkv.-tervezet 1221. §.; így osztr. ptkv. 896. §.; zürichi trv. 492. §.; a porosz LR. I. r. 5. cz. 443. s köv. §§., amelyek szerint csak akkor nincs az egyetemleges adóstársaknak egymás ellen visszkereseti joguk, ha ezt a köztük fennálló jogviszony kizárja. És tényleg az egyetemleges kötelezettsége^ legnagyobb része oly minőségű, hogy azoknál visszkeresetet engedni kell. így különösen a tiltott ügyletek folytán származó ilynemű kötelezettségeknél nem lenne indokolt valamely kártevőt, kártokozó ténykedésének következményei alól fölmenteni. De a szerződés vagy más jogviszony folytán eredő kötelmeknél is csak kivétel az oly eset, melyben valamely egyetemlegesen kötelezett adóstárs, nem azon alapon lenne kötelezve, hogy megfelelő előnyben részesült, s így nem lenne jogos őt ennek daczára a kötelezettség alól fölmenteni. Ha pedig ily előnyben nem részesült, akkor úgyis érvényesülhet a kivétel. A német ptk. még azon tervezett rendelkezést is mellőzte, a mely szerint a tiltott cselekvényt szándékosan elkövető, s ezen alapon egyetemlegesen kötelezett adós, többi társától ne követelhessen aránylagos megtérítést. — Azonban a szász trv. 1036. §.; a drezdai jav. 16. cz.; s a bajor 240. cz. csak akkor adják meg a teljesítő adóstársnak a visszkeresetet, ha ez különösen ki van kötve, azon álláspontból kifolyólag, hogy a kötelezettség teljesítése által megszűnt az egyetemleges kötelem s ezzel a kötelezettek jogviszonya is.
