Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)
Második rész: Különös rész. A vagyonjog
575 önállólag nem létezik s csak alkatrésze a főkötelezettségnek, minélfogva az erre vonatkozó jog a főkötelezettségtől elkülönítve nem érvényesíthető.1 A kamatok nagyságát első sorban a felek erre vonatkozó megállapodása határozza meg. Azonban a kamatszolgáltatási kötelezettségből származó jog érvényesítése tekintetében a törvényhozás bizorjyos korlátozásokat állított fel. Régibb törvényeink szerint tilos volt a törvényben meghatározott kamatnál többet követelni, és oly jogügylet, melyben ilynemű kikötés történt, a mely uzsoráskodásnak neveztetett, nemcsak érvénytelen volt, hanem az uzsorás szigorúan büntettetett is.2 Ezen korlátolást az 1868 : 31. t.-cz. teljesen eltörölte és kimondotta, hogy a kamat nagyságát a szerződő felek Írásbeli szerződés által tetszésük szerint állapíthatják meg;3 valamint szabadságukban áll, az Írásbeli kölcsönszerződésben azt is kikötni, hogy a kölcsön visszafizetése az adott kölcsönnél nagyobb mennyiségű, vagy más és jobb minőségű dolgokban történjék.4 Maga a kamatkikötés szabadsága — ha az írásban történt — az 1883: 25. t.-cz. megalkotásáig teljesen érintetlen maradott, azonban már az 1877: 8. t.-cz. a 8«/o kamatnál magasabb kamattól, a birói úton való érvényesítés s biztosításnak több formáját, úgy szintén a közjegyzői okiratba foglalás lehetőségét elzárta, a mennyiben kimondta, hogy a biró nem állapíthat meg 8 % -nál magasabb kamatot még akkor sem, ha a magasabb kamat birói egyezségben köttetett ki; 8 o/o-nál magasabb kamat biztosítására zálogjogot sem lehet sem előjegyezni, sem bekebelezni; s közjegyzői okiratban nem köthető ki, és közjegyzői okirat erejét nem nyerheti az oly okirat, a melyben a magasabb kamat lett kikötve. 5 Ezt később 1 L. Windscheid i. m. II. 38. 1. L. C. 1883 jun. 28. 5427. Márkus I. kiad. I. 261. szerint az oly kamat, melyet a hitelező a főtárgygyal együtt követelhetett volna, de nem követelt, sem későbbi érvényesítését a keresetben nem tartotta fenn, külön perrel nem követelhető; ugyanígy 1884 ápr. 8. 7931/883. — ú. o. —; 1898 ápr. 29. G. 63. Dtr. III. foly. XII. 50. 2 A törvényes kamat 6o/0 volt s a ki ennél többet vett akár pénzben, akár más dolgokban, az tőkepénzét elvesztette, és a bűnvádi kereset alá esett. Az elkobzott tőke V^-da a feljelentőt, %-da a kir. kincstárt illette. Az adós a 6o/o-on felül fizetett kamatokat is visszakapta. L. Frank i. m. 658. s köv. 1. 3 1868 : 31. t.-cz. 1. §. 4 U. o. 3. §. 5 1877 : 8. t.-cz. 1., 3., 4. §§. Megjegyzendő, hogy a 8o/o kamatba minden mellékjárulékot — kötbér, üzleti díj, megtérítési összeget — beszámít a törvény 2. §-a; s azért telekkönyvi bejegyzésnél oly esetben, a midőn a melléktartozások csak összeg, de nem o/0 szerint vannak kitüntetve, a bejegyzés csak azon hozzátétellel történhetik a 3. §. szerint, hogy a melléktartozások összege a 8<y0-ot meg nem haladhatja. — Megjegyzendő továbbá, hogy ezen korlátozások nem vonatkoztak a váltó követelésekre, s bejegyzett kereskedőknek kölcsönös kereskedelmi ügyletekből eredő követeléseire — i. t. 9. §. —• L. Nagy i. m. 126. §., — valamint speciális törvények által megállapított esetekre; így pld. az 1881 : 14. t.-cz. által szabályozott kézi zálogkölcsön üzletekre — 20. S. —.
