Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)

Második rész: Különös rész. A vagyonjog

556 arczképet s szoborképmást, a szerzőnek nem szabad utánképeznie ; hanem az utánképzésnek joga kizárólag a megrendelőt illeti meg.1 Ezen törvényes rendelkezéseken már kifejezésre jut azon jog­szabály, hogy senki sincs jogosítva másnak arczképét levenni, bármilyen műfajban előállítani, s utánképezni; mert ha a jogosultnak egyenes meg­rendelésére készített arczképet, vagy szobrot nem szabad ismételve elő­állítani a jogosultnak hozzájárulása nélkül, annál kevésbbé lehet meg­engedve azon személy képmásának utánképzése, a ki, még megrendelés formájában, és egyáltalában nem járul ahhoz, hogy más az ő képmását utánképezze. Miután pedig a képmás a személyre mutat vissza, s egyenesen arra útal, azért a képmás szabad utánképzésének lehetősége a legnagyobb jog­sérelmeknek lehet eszköze ; e mellett közvetlenül is gazdasági, vagyoni érdeket is érinthet, s közvetlen és tényleges kárt is okozhat. Téves ugyan azon felfogás, hogy a képmás még teljesebb mértékben fogja át a személyiséget, mint a név, s azért az ezzel való visszaélés még inkább sérti az egyén jogait, mint a névvel való visszaélés ; 2 ezen felfogás pedig azért téves, mivel a mai társadalmi, állami berendezés mellett épen a név azon legáltalánosabb jel és jegy, a mely a családokat, az egyeseket egymástól megkülönbözteti, s a jogi élet minden pillanatban szükséges eszközeinek s elemeinek egyikét képezi, holott a képmásnak egyáltalában nincs ilyen szerepe és rendeltetése. Azonban azért mégis az egyénnek jogkörét sérti, abba belenyúl a képmás szabad utánképzése, mert a legnagyobb sérelem lenne pld. az, ha a festő valamely nőt oly helyzetben tehetne festménye tárgyává, a mely neki épen tetszik ; ha akkor, mikor valaki féltékenyen őrzi házastársa, leá­nyai nevét, hirét, azoknak képmása bárhol szabadon foroghatna; ezen kívül ma az azonosság igazolásának egyik eszközeként mind szélesebb kör­ben kezd terjedni a képmás használata, úgy, hogy erre való tekintettel is gondoskodni kell a védelemről. Másfelől pedig előfordulhat azon eset, hogy valamely nagy nevü sze­mély valamely czélra eladja az ő képmásának utánképzési s forgalomba helyezési jogát; vagy valaki saját maga részére értékesíti az ő arczképeit, vagy eladja az értékesítés jogát; ily esetben közvetlen vagyoni kárt okozna az, ha harmadik személy azon képmást utánképezhetné s forgalomba helyezhetné.3 Ezért szükséges itt is azon védelem, a mely a név jogosulatlan hasz­nálata ellen vehető igénybe ; s a mely magánjogi kereset útján érvényesít­hető, s arra lesz irányozva, hogy a bitorló a jogosulatlan utánképzést s * L. 1884: 16. t.-cz. 64. s 72. §§.; g 1. még fent 547. 1. 4. jegyz. 2 így Keyszner i. m. 23. 1. 3 Ezen esetekre útal Keyszner i. m.

Next

/
Thumbnails
Contents