Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)

Második rész: Különös rész. A vagyonjog

554 eére ; azonkívül kártérítésre is köteles a bitorló, a mely ellene polgári úton külön is érvényesíthető.1 Az eddig tárgyalt névhez való jog, a közönséges és az üzleti névnek biztosított védelem által, mindig a név viselőjét kivánja megvédeni az ellen, hogy mások, valamely név jogosulatlan használata folytán úgy szerepeljenek a jogi, társadalmi s állami életben, mintha ők lennének azon személyek, a kiket azon név jog szerint megjelöl, s a kire az reá mutat. Ezzel szemben ma már minden fejlettebb jogrendszerben, s minden fejlettebb forgalmi életben léteznek oly jelek is, a melyek arra szolgálnak, hogy megjelöljék azt, hogy bizonyos árú, bizonyos gazdasági, vagy ipari termék kitől származik, s ez által az minden más hasonló készítménytől megkülönböztetik. Az, a ki valamely árújára, illetőleg termékére nézve ily jegy használata által biztosítani akarja a közönséget, hogy az tőle származik, ezzel arra nézve kivánja megnyugtatni s biztosítani a közönséget, hogy azon árú jó, vagy különösen kiemelt minőségéért nevével, s üzleti hirével felelősséget vállal. De a midőn valamely termelő, iparos, vagy kereskedő ily felelősséget vállal s nevét különösen is leköti, akkor védelmet is kell nyújtani részére oly irányban, hogy más úgyanazon jegyet ne használhassa, mert esetleg roszabb minőségű árút, vagy termeivényt hoz forgalomba, s ezzel azon feltevésre ad alapot, hogy ezen árú azon személytől származik, a ki a jegy választása s megállapítása által árújáért s termeivényéért jótállást vállalt; másfelől a jegy bitorlója a jegyben bízó, s arra súlyt helyező vevők egy részét magához —, és a jogosulttól elvonja. Ezen czélra szolgál a védjegy oltalom ; a melynek közvetlen tárgya mindig csak e jel, a jegy, — a mely állhat alakokból, ábrából, képből, számokból, betűkből, egyedül álló, vagy összekapcsolt szavakból, jelszavakból, névből, czégből. — A védelem azonban csak a kereskedelmi-, és iparkamaránál belajstromozott védjegy részére van biztosítva, és abban áll, hogy a 10 óvenkint megújítható védjegynek kizárólagos használati joga illeti meg a bejegyzett jogosultat.2 Ezen kizárólagos használati jognak, s illetőleg a védjegynek oltalmára három út van megállapítva; a büntető, magánjogi és közigazgatási.3 Ezek 1 1890:2. t.-cz. 10. §. s 1895:41. t.-cz. 9., 10. s 27. SS. L. Na«v i m I. 125. s 128. s köv. 1. *S Sy ' 2 Az egész kérdésre s részleteire nézve 1. 1890:2. t.-cz,, s ezt módosító s kiegészítő 1895:41. t.-cz.; 1. továbbá Nagy i. m. I. 30. § III s irodalom ú. o 125. 1. 9. jegyz. — Itt 1. 189U: 2. t.-cz. 1—5. §§. s főleg 1895:41. t.-czikk 1., 2. §§. Hogy mely védjegyeket nem lehet egyáltalában, vagy bizonyos leltetelek teljesítése nélkül belajstromozni, arra nézve 1 az 1890 • 2 t-czikknek, az 1895:41. t.-cz. 1. s 2. §§. által módosított 3. s 4. SS — A védelem tartamát az 1890:2. t,cz. 16. §. állapítja meg. - A belajstromozott védjegyet csak azon arunemeknél kell tényleg használni is, a melyekre nézve a kereskedelemügyi miniszter ezt elrendeli 1890: 2. t -cz 6 § 3 L. Nagy i. h. 128. s köv. 1.