Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)
Második rész: Különös rész. A vagyonjog
547 ^gozása, mely új művészeti alkotást hoz létre.1 A szerzői jog bitorlását itt a képzőművészeti alkotásnak terjesztési szándékkal való utánképzése képezi.2 Ezen vétségnek következményei ugyanazok, a melyek az irói műveken való szerzői jogoknál; s a védelmi időre is csak annyiban van eltérés, hogy a fényképészeti művek védelme csak 5 évre terjed.3 Fontos továbbá itt azon körülmény, hogy habár az ily képzőművészeti alkotásoknál, vagy bármely más tárgynál is az arczképek, a szoborképmások és a fényképészeti arczképeknél a jog lényege szerint csak ezen művek előállítóit illetheti a szerzői jog — ők lévén azok szerzői —, azért a törvény mégis ezen tárgyakra nézve azoknak megrendelőire ruházza át magát a jogot, azért az utánképzés joga sem a szerzőt, hanem a megrendelőt illeti.4 3. A találmányokon való szerzői jog (szabadalmi jog.)5 Ez alatt valamely találmány szerzőjének, a feltalálónak azon jogát értjük, a melynél 1 1884 : 16. t.-cz. 62. §. 1. s 2. pont. 2 U. o. 61. §. — A C. 1898 okt. 25. 3902. Dtr. EH. foly. XIV. 186. annak indokolásául —, hogy szerzői jogbitorlást nemcsak az követ el, ki valamely festményt jogosulatlanul utánképez, hanem az is, a ki az így jogosulatlanul többszörözött művet szándékosan üzletszerűleg árúba bocsátja —, a trv. 60. §-ára, illetőleg arra hivatkozik, hogy a festménynek nemcsak utánképzése, hanem annak közzététele s forgalomba helyezése is a mű szerzőjének kizárólagos jogát képezi. E helyett megfelelőbb lett volna a trv. 65. §-ával kapcsolatban a 23. §-ra alapítani az Ítéletet. 3 U. o. 70. §. Nem tesz különbséget, hogy ezen utánképzés nem az eredeti, hanem csak valamely utánzat után történt. U. o. 2. pont; s 1. C. 1892 febr. 16. 5563/91. Márkus I. 110. 1. 4 1884 : 16. t.-cz. 64. s 72. §§. Erre útal Nagy is i. m. II. 416. 1. B) jegyz., azonban 1. hozzá kiegészítésül, a szöveg értelmében Gierke i. m. 779. 1. Ennek magyarázata és jogalapja az, hogy itt a kérdés nem a szerzői jog szempontjából döntendő el, hanem azon másik jogalap szempontjából, a mely szerint a megrendelőnek kizárólagos joga van arra, hogy magát, képét, hasonmását, bármely műfajban levétesse, tehát lefestesse, lefényképeztesse stb.; s más az illető személynek hozzájárulása nélkül erre nincs jogosítva. Ezért megrendelés nélkül egyáltalában nem lehetne másnak hasonmását levenni, után képezni; azért megrendelés esetén is ezen megrendelési szerződés körén a festő, szobrász, fényképész nem mehet túl. A kérdés ezen oldala különben a személyiség külső kifejezésére, külső jelzésére szolgáló jegyek, jelek, ismertető vonások s momentumokra vonatkozó jogok körébe tartozik. L. a most tárgyalt kérdésre nézve H. Keyszner. Das Eecht am eigenen Bilde. Berlin, 1896.; s alább A saját képmáshoz való jog cz. szakaszt; 1. még C. 1897. oct. 12. 1787. Ügyv. Lapja melléklet 1897. 45. — Még meg kell említeni itt azt, hogy a fényképészet alkotása, a legtöbb esetben csak technikai ipari alkotásnak lesz tekinthető s azért sokan azt az iparkészítményekre vonatkozó szerzői jogok csoportjába sorozzák ; így Schwarcz G. is ezen munka IV. kiad.; 1. a kérdés ezen oldalára Gierke i. m. 91. §. Azonban egyfelől azon körülmény, hogy sok esetben a fényképészeti munka is lehet művészeti alkotás ; s hogy mustrákkal s védjegyekkel kevés találkozó pontja van, positiv jogunk szempontjából sem sorozhatjuk az ipari termékekre vonatkozó szerzői jogok közé ; miután az ipari készítményekre vonatkozó ily jogokat a törvény kizárta köréből, s a fényképészeti alkotásokra vonatkozó jogokat ennek daczára egyenesen fölvette; így Apáthy is id. acad. ért. 28. s köv. 1. 5 L. irodalmat Gierke i. m. 848. 1. *) jegyz.; Ch. Fliniaux. La propriétó 35*
