Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)

Második rész: Különös rész. A vagyonjog

495 vényeket, melyek nem közvetlenül voltak kiadandók, a földtehermentesítési bizottság a bírósághoz átküldte, mely a hitelezők nevére ki áhított kötelezvényeket, az adóssági okirat megsemmisítése mehett, azoknak kiszolgáltatta ; a biztosítással, vagy egyébként lekötéssel terhelteket birói őrizetbe vette ; s a mennyiben azok gyámság alatt álló személyeket illettek, a gyámhatóságnak átadta, a katonai házassági biztosítékokra kiszolgáltatott kötvényeket pedig a hadtestparancsnoksághoz áttette. C) Az úrbéri örökváltságokért az országos alapból adandó megtérítés. Az 1848: 12. t.-cz. 9. §-a azon előnyben kívánta részesíteni, az úrbériség megszűnte előtt a földesurak és jobbágyok között kötött örökváltsági szerződéseket, melyek folytán a jobbágyok önmaguk váltották meg tartozásaikat, hogy az ezen szerződések által megváltott úrbéri szolgálmányok is épen úgy kárpótoltassanak, mint a meg nem váltottak. Azonban az 1853 márcz. 2. nyiltparancs, a törvény ezen intézkedéseit figyelmen kívül hagyta, s akként rendelkezett, hogy azon esetekben, melyekben a kikötött örökváltsági szerződési feltételek már egészben teljesültek, vagy a nyiltparancs kibocsátásáig teljesítendők lettek volna, kárpótlás tárgyát nem képezik. Ezen intézkedést az 1868 : 33. t.-cz. megszüntette és kimondotta, hogy mindazon községeknek és volt jobbágyoknak, kik az úrbér vagy ezt pótló szerződések alapján akár készpénz, akár természetbeli adózásokból állott úrbéri szolgálataikat, az 1840: 7. t.-cz. kihirdetése után, úrbéri örökváltsági szerződések mellett 1848. évi május 1-éig megváltották, az ily szerződéseken alapuló váltságtőke országos alapból megtéríttessék, de csak azon esetben, ha a szerződések az 1840 : 7. t.-cz. 9. §-ában foglalt kellékeknek megfelelnek. Ezen megtérítés tárgyát csak az örökváltsági szerződés értelmében tényleg kifizetett tőkeösszegek képezik, s kamat utánuk nem jár ; ellenben azon tőkerészletek, melyek már az országos alapból eddig kárpótoltattak, megtérítés tárgyai nem lehetnek ; valamint nem lehetnek megtérítés tárgyai azon összegek sem, melyeket a községek vagy egyes jobbágyok nem úrbéri földekért vagy jogokért fizettek. A megtérítendő összeg csak annyi lehet, mennyit a volt földesúr az országos alapból azon esetben igényelhetne, ha az úrbériségek megváltattak volna. E végből a törvény külön osztályzatot áhított föl,1 mely a törvény által biztosított, de még ki nem szolgáltatott kártalanításra is alkalmazandónak mondatott ki.2 1 Ezen osztályzatban egy jobbágyi telekért adandó kárpótlás-összeg 735 és 315 frt között változik. 2 Az 1871 : 53. t.-cz. 6. §-a, illetőleg ennek pótlásául az 1877 : 12. t.-cz. 4. §-a által.