Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)

Második rész: Különös rész. A vagyonjog

494épen nem, vagy csak némely pontra nézve sikerült, az el nem intézett pontokra nézve a feleket meghallgatta, s annak alapján a kárpótlási tőke es kamatainak kinek részére leendő kiszolgáltatása, vagy a kárpótlási tőkének visszatartása s a kamatok kiadása iránt a fenforgó körülményekhez képest határozott és határozatáról a pénzalap igazgatóságát értesítette, hogy a végzés tartalmához képest kellő intézkedéseket megtehesse. Ha a jószág hitbizományi kötelék alatt állott, a kitudott kárpótlási tőkéről a kötelezvényeket a hitbizomány nevére bocsátották ki, s a hitbizományi hatóságnál letették. A tárgyalásra megjelent hitelezők, kik 1854 márcz. 1-éig betáblázott követeléseiket bejelentették, az adósuk ingatlan javaira nyert elsőbbségi joggal megelégedhettek, de azt is követelhették, hogy követelésük saját nevükre szóló földtehermentesítési kötelezvényekkel elégíttessék ki, oly követelésekre nézve pedig, melyek még le nem jártak, s rögtön fel nem voltak mondhatók, hogy a földtehermentesítési kötvények az adós nevére állíttassanak ki, de biztosítás czéljából a bíróságnál letétessenek. Ha pedig a hitelezők közül a kárpótlási tőkére utalást egyik sem választotta, s a kielégítés rendje iránt azok között egyesség nem jött létre, a kielégítés sorrendjét a bíróság határozta meg. A követelés valódiságát csak az adós, annak kárpótlási tőkére lett utalását pedig a kápótlási tőke tulajdonosa is megtámadhatta. A betáblázott hitelezők valamely követelés elsőbbségét akkor támadhatták meg, ha a kárpótlási tőkéből kielégítést nem nyertek. Ha a kárpótlási tőkére nem útalt követelés valódisága egészben vagy részben megtámadtatott, s erre nézve a megkisérlett egyezség nem sikerült, ezen kérdés alatti összegről a földtehermentesítési kötvényeket az adós nevére állították ki, de birói letétben tartották mindaddig, míg a hitelező igénye el nem döntetett. Azon hitelezők, kiknek követelései a kárpótlási tőkére utaltattak, kötelesek voltak a birtokukban levő adóssági kötelezvényt a tárgyalásnál letenni. A tárgyalás befejezése után a bíróság határozatot hozott, s azt az érdekelt felekkel és a földtehermentesítési alap igazgatósággal tudatta. Ezen határozat ellen — az előbbi állapotba visszahelyezést kivéve •—• a perrendtartás szerinti jogorvoslatok voltak használhatók. A kárpótlási tőkére jogérvényesen utalt követelésekért a földtehermentesítési pénzalap igazgatósága vált adóssá, s ezekért a követelés után járó kamatokra való tekintet nélkül 5 <y0 kötvényeket adott. E végből, mihelyt a hozott határozat jogerőre emelkedett, a bíróság értesítette a pénzalap igazgatóságát, hogy a kötelezvényeket kinek nevére és mely összegről kell kiállítani, mely követeléseket kell biztosítani, vagy mely lekötések eszközlendó'k azokra, kit illetnek a kamatok, mely személyeknek adandók ki a kötelezvények közvetlenül, s melyek részére adandók át a bíróságnak vagy más valamely hatóságnak; végre, mely kárpótlási tőkére halasztatik el egyelőre a földtehermentesítési kötelezvények kiadása. Mindazon kötelez-