Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)

Második rész: Különös rész. A vagyonjog

491 járandóságokért is fizettetett: a) a házatlan zsellérek tartozásaiért; b) az úrbéri viszonyokon alapuló pálinka-kazánoktól fizetett díjért; c) a boltnyitás s az által nyert bérszedés jogáért; d) a kizáró mészárszéki jogért; e) a tégla- és mészégetés, kővágás, agyag- és fövényásási jogért.1 A kárpótlási összeg kiszámításának alapjául az 1844. évben, a közterbek aránylagos felosztása végett országgyülésileg készített megyei osztályzat vétetett, s az úrbéri kárpótlás szabályszerűen felosztott átalányösszegben fizettetett. Ezen osztályzat alapján a megyék nyolcz osztályba soroztattak, és pedig úgy, bogy a bárom első osztály bárom, a nyolczadik pedig két osztályra szakadt, s e szerint lett megyénként minden egyes osztályra nézve külön megállapítva az egy jobbágytelek után járó úrbéri kárpótlási összeg.2 Azon telkek számának felvétele, melyekért kárpótlás adatott, a megyei hatóságok által történt, egy kincstári képviselő bozzájárulásával. Az ezekért járó kárpótlási összegek felszámítása az országos földtehermentesítési bizottság által eszközöltetett, melybez hasonlóan egy kincstári képviselő rendeltetett. Az országos bizottság végzése ellen a belügyminisztériumhoz lehetett felfolyamodni.3 Az 1877 : 12. t.-cz. 4. §-a ezen kártalanítások iránti igények érvényesíthetését pótlólag utólagos záros határidőkhöz kötötte úgy, hogy maga az igény elenyészett, ha az nem érvényesíttetett az igény alapját képező Ítélet, vagy egyezség jogerőre emelkedésétől, vagy ha ez már korábbi, a törvény életbe léptétől számított 6 hónap alatt, sőt a mennyiben az ily igény alapjáúl szolgálni hivatott úrbéri per még akkor nem volt folyamatban, a tör1 1853 márcz. 2. pátens 2. §. Ismétli ezt később az 1871 : 53. t.-cz. tí. §-a. — Ehhez járul azután az 1895 : 3. t.-cz., mely az erdélyi fiskálisárendális-dézsmák czíme alatt a földesúrak és kir. kincstár által élvezett s 1848 jul. 1-én megszűnt jövedelmek állami kártalanítását, — az úrbéri tized (kilenczed) kárpótlási tőkék kiegészítését, illetőleg az ország erdélyi részeiben, továbbá a volt Kraszna-, Közép-Szolnok-, Zarándmegyék és a volt Kővárvidék területén, a megszüntetett úrbéri dézsmák kárpótlásánál visszatartott összegek kiszolgáltatását rendeli el; ellenben az 1890: 18. t.-cz. a volt naszódvidéki községek területén fekvő telkeket, irtványokat kártalanítás nélkül mondotta ki azok tulajdonainak, a kik ezeket 1851 jan. 22-én birták, illetőleg az irtványokra nézve, ha a jogosultaknak visszavétel iránti kereseti joga elévült — i. trv. 2—4. §§. —. 2 Id. pátens 4—6. §§. Ezen osztályzat szerint a legmagasabb váltsági összeg 700 frt, a legkisebb 300 frt volt. Ezen osztályzat az 1868 : 33. t.-cz. által némileg módosult; azonban ezen utóbbi osztályzat csak az úrbéri örökváltságok megtérítése fejében fizetendő kárpótlásra volt felállítva. Az 1871: 53. t.-cz. 6. §. már azt mondja ki, hogy 1872 jan. 8-tól kezdve, mindazon esetekben, melyekben az 1848 : 12. t.-cz. által a volt földesúraknak biztosított kármentesítés nincs lefizetve, a megtérítendő összeg kiszámítása az 1868:33. t.-cz. 5. §-ának határozatai szerint történik. 3 Az erdélyi, pótlólag kártalaníttatni rendelt dézsmák kárpótlását a m. kir. földtehermentesítési alapigazgatóság hivatalból állapítja meg 1895:3. t.-cz. 7. §. s az 1895 szept. 11. 76928. sz., valamint 1896 febr. 2. 4888. sz. bel-, igazság-, s pénzügymin. rend. —.