Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)
Első rész: Általános rész
21 1. A jog- és cselekvőképességre nézve elv, hogy ennek az új törvény megjelenése után azonnal e szerint kell megbiráltatnia. Vagyis ha az új törvény bizonyos egyének cselekvőképességére nézve, pld., hogy bizonyos esetekben vagy ügyekben a kiskorúak is rendelkezési képességgel birjanak, az előbbi törvényt megszünteti, vagy a cselekvőképességre nagyobb kort kiván, ez hatályos azon egyénekre nézve is, kik az új törvény hatályba lépése idején az előbbi törvény szerinti cselekvőképesség korát már elérték, a mely kornak a cselekvőképességre minősítő voltát megszüntette az új jogszabály.1 A cselekvőképességnek oly korlátozásai, a melyeket az új jogszabály nem ismer, a hatálybalépése után bekövetkező jogviszonyokban s azoknak későbbi következményeire szintén nem alkalmazhatók s megszűnnek.2 Magától értetik azonban, hogy az előbbi törvény hatálya alatt szerzett jogaik vagy elvállalt kötelezettségeik érintetlenül maradnak. Ezen szabálynak kellene állani a nagykorúságra nézve is, vagyis ha az új törvény a nagykorúságot más kor vagy feltételhez köti, mint az előbbi törvény, akkor azoknak, a kik ezen törvény szerint már nagykorúak, de a kikre nézve az új törvény szerinti kor és feltételek még nem állottak be, ismét kiskorúakká kellene válniok. Azonban jogunk nem alkalmazza ezen szabályt, vagyis a már megszerzett nagykorúság nem szűnik meg.3 2. A dologi jogoknál, fontos különbség van azok szerzése és megszűnte között. A szerzett jognak tulajdonosa marad az illető, habár az újabb 1 Ezen elvet fogadta el az osztrák ptkv.-et Magyarországba bevezető pátens is, midőn kimondotta, hogy az előbbi törvények, a melyek az ügyvédek választását, jogképviselők rendelését, kötelezettségek elvállalását, és a saját vagyon feletti rendelkezést tárgyazó jogokat, a korfokozat és nem tekintetbe vételével különbözőleg határozták meg, az általános polgári törvénykönyv életbeléptetése időpontjától kezdve hatályon kívül tétetnek. (XII. cz. 2. p.) 2 L. pld. az 1894 : 31. t.-cz. 140. í-át, mely megszünteti a házasságkötő képességnek az új törvény által nem ismert — s a házasságtörés miatt egymással való házasságkötési tilalmat tartalmazó — korlátozáson kívüli minden más korlátozását, még akkor is, ha ez a korábbi jogszabályok alapján hozott ítéletben lenne megállapítva. 3 A 20. lap 4. jegyzetben idézett pátens i. cz.-ben folytatólag rendeli, hogy «Azon nők és özvegyek azonban, kik a fönnemlített időpont előtt mentek férjhez és a házasság által korukra való tekintet nélkül, a teljeskorúság jogaiba léptek, ezek élvezetében továbbra is változatlanul meghagyandók.* L. 1877 : 20. t.-cz. 7. §. így a német bír. ptkv. életbeléptetési trv. 153. és 154. §§. is, utóbbi azonban azon korlátozással, hogy a franczia vagy badeni jog szerint emancipált csak akkor tekintetik a 21. év betöltése előtt is teljeskorúnak, ha a 18. életévet betöltötte. A további részletekre nézve 1. 155—168. §§. Azon tételt, hogy a már egyszer megszerzett nagykorúság nem vész el, ha új törvény a nagykorúságot magasabb korhoz köti is, ílegelsberger i. m. 191. 1. igen helyesen méltányossági tekintetekre alapítja, és helytelen e helyett azon felfogás, hogy itt el nem vonható szerzett jogról lenne szó, — mint azt maga Savigny s Vangerow is vitatják, — holott a nagykorúság nem jog, hanem csak képesség, a melylyel a jogszabály a személyeket bizonyos életkor, vagy feltételek beállása esetére felruház.
