Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)
Első rész: Általános rész
20 sített, még nem tehető fel, hogy ajándékozni akart; vagy ha valaki a törvény nem tudása folytán tartja magát valamely dolog tulajdonosának, azért őt rosszhiszemű birtokosnak tekinteni nem lehet. Azonban mindezen esetek csak kivételek s a szabály mindig az, hogy a törvény nem tudásával senki sem mentheti magát.1 Azonban másrészt azok, kikre nézve a törvény kötelező, viszont kell, hogy követelhessék, hogy jogaik szerzésénél, s kötelezettségeik elvállalásánál, szóval mindazon cselekvéseiknél, melyeknek magánjogi következményei lehetnek, a törvényben teljesen bizhassanak, s ne kelljen azon eshetőségtől tartaniok, hogy cselekvéseik vagy mulasztásaik esetleg más törvény szerint fognak megbiráltatni. És tényleg ezen elv fenn is áll a magánjog terén, a mennyiben el van fogadva, — habár törvény által nincs is általános jogelveként kimondva2 — hogy a törvény, mennyiben valami újat rendel, csak a jövőben keletkező jogviszonyokra, illetőleg valamely jogviszonynak oly következményeire vonatkozik s azokra alkalmazható, illetőleg azok Ítélhetők meg az új törvény szabályai szerint, melyek az új törvény hatályba lépése után állnak be, s a múltra csak annyiban alkalmazható, a mennyiben ezt a törvény határozottan kimondja.3 Ezen elvnek általánosan használt — bár meg nem felelő — kifejezése azon tétel, hogy a törvénynek nincs visszaható ereje.* Miután azonban ezen tételben fekvő helyes gondolat a múltban létesült jogviszonyokból az új törvény hatályba lépése után folyó következményeket nem az új jogszabályok általi megitélés alól, másfelől az előbbi törvény hatálya alatt megalapított, de be nem fejeződött jogviszonyok is szükségessé tesznek bizonyos elveket arra nézve, hogy az ily viszonyok az előbbi, vagy az új jogszabályok szerint itélendők-e meg? ezért részletesen kell figyelembe vennünk az alkalmazás szabályait. 1 V. ö. Pfaff és Hoffmann. Commentar. I. köt. 155. 1. 2 Azonban egyes törvényekben ki van az elv egyes concret esetekre nézve mondva, pld. az 1840 : VIII. törvényczikk 9. §., 1844 : III. törvényczikk 1868 : XXXI. törvényczikk, országbírói értekezlet 19. §. 3 L. Frank i. m. 55. 1. Számos törvényünk részint az új jogszabályt megállapító rendelkezésében, szabály szerint azonban az ú. n. átmeneti intézkedéseiben állapítja meg azon szabályokat, a melyeket az előbbi jogszabályok uralma alatt keletkezett jogviszonyok s jogi tényekkel szemben alkalmazni rendel, a melyek között esetleg az új törvénytől eltérő régi szabályoknak a jövőben való alkalmazhatása változás nélkül vagy módosítással vagy bizonyos feltételezésekkel kapcsolatban is benfoglaltatik. Pld. az 1894 • 31 t -cz 138 139. §§. 1876 : 16. t.-cz. 37. §. 4 E kifejezést használja az osztrák ptkv.-et bevezető pátens 5. §-ában is. Azonban a visszaható erőnek a jogtudósok többféle értelmet tulajdonítanak. L. Pfaff és Hoffmann i. m. 157. 1. Leghelyesebb a szövegben foglalt felfogás, a mely szerint az ú. n. visszahatás eseteiben sem lehet arról beszélni, hogy a törvény visszahat, meg lett tényeket nem letté tesz és viszont; hanem csak a múltban létesült jogviszonyok és azoknak már beállott következményei ítéltetnek meg új szabályok szerint.
