Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)

Első rész: Általános rész

166 melyekben valamely jóhiszemű vevő szerzi meg a telekkönyvi birtokos által már másnak eladott, de utóbbi által a maga nevére be nem jegyeztetett ingatlant. Itt és még inkább a nem jogosulttól kiinduló szerzés azon eseteiben, a melyekben — mint a kereskedelmi üzlet körében eladott, vagy elzálogosított árúk s egyéb ingók s általában a bemutatóra szóló és forgatható értékpapírok eladása s elzálogosítása esetében — a korábbi jogosult joga megszűnik, vagy legalább az új szerző hátrányára nem lesz érvényesíthető, határozott kivételeket állít fel a positiv jog a származékos szerzés elvi szabályai alól, a telekkönyvi intézmény és a forgalom szükségletei érdekében; a mely kivételek azonban mind meglevő jogra támaszkodnak, s azt viszik át az új szerzőre ; minden esetben feltüntetik a kapcsolatot az eredeti és a származékos jog között, sőt némely esetben pld. a bemutatóra szóló és forgatható értékpapírok, vagy a kereskedelmi üzlet körében eszközölt árú s egyéb ingók elzálogosítása esetében a korábbi jogosult joga meg sem szűnik, csak az új szerző hátrányára nem érvényesíthető.1 Az ily kivételeknek azonban minden esetben határozottan megállapított szabályai lévén, nem okoznak zavart a származékos szerzés általános és elvi szabályaival szemben. II. A származékos szerzéssel kapcsolatban áll a jogutódlás, átháramlás, successio, a melynek a származékos szerzés egyik formáját képezi; azonban maga a jogutódlás, illetőleg átháramlás szélesebb körű fogalom, mely a meglevő jogok átvételén kívül magában foglalja a jogelőd kötelezettségeiben és egyéb, jogok és kötelezettségek alapját képező jogviszonyokban való utódlást is. Ezen jogutódlás, átháramlás általános, vagy különös — successio universalis vei singularis — ; az előbbinél egy vagy több személy, egyetlen jogi tény alapján lép be, mint általános jogutód a jogelőd vagyonösszességébe, vagy annak meghatározott részébe ;- a melylyel szemben a különös jogutódlásnál minden egyes jog, vagy kötelezettség külön jogi tény alapján szereztetik meg, illetőleg vitetik át a jogutódra. Vagyis míg az általános jogutódlásnál a jogutód külön átadás, engedmény nélkül, az általános jogutódlás fényénél fogva szerzi meg a reá háramlott jogokat s mennek át reá a kötelezettségek, addig a különös jogutódlásnál minden dolgot külön kell átadni, minden követelést külön kell átruházni. Az általános jogutódlás főpéldája az örökösödés ; ide tartozik még 1 4875 : 37. t.-cz. 299. j. A német ptkv. ily kivételeket szintén megállapít a 891, 932., 1138., 1207., 1242., 1247. s 2273. §*-ban. — Ugyanígy "a magyar ptkv. tervezete 549., 659. (s kapcsolatban 631.), 804. §§. & '2 Succedere in universum jus, in omne jus, in universa bona. Regelsberger útal arra, hogy a római jog forrásai soha sem szólanak successio in universitatem-ről, hanem csak s. per universitatem.