Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)
Első rész: Általános rész
165 alapítva, újonnan keletkezik, de valamely meglevő jogra támaszkodik, s a jogosított által vitetik át másra.1 A származékos szerzés ezen midkét formájánál azonban szabály szerint, a már más személylyel kapcsolatban levő, tehát létező jog és annak terjedelme s köre határozó az átruházott s származékos úton megszerzett jog és ennek terjedelme, s köre tekintetében ; másfelől annak szabály szerinti feltételét képezi az is, hogy a jogátvitel, az átruházás a jogutódra, a jogosított elődtől induljon ki, s ez által eszközöltessék. Ezt fejezi ki azon római jogi tétel, a mely szerint senki több jogot nem ruházhat át másra, mint a mennyivel maga bir — nemo plus juris transferre potest, quam ipse habét —. Ezen elvi szabályoknál fogva eredeti s nem származékos szerzést képezne pld. az elbirtoklás; továbbá a jogszerzés azon speciális esetei, a melyekben a nem jogosult által eszközölt jogátruházás is jogszerzésre vezet, illetőleg a melyekben az utód tényleg több jogot szerez, mint a mennyivel előde birt.2 Csakhogy figyelembe veendő az, hogy pld. épen az elbirtoklás esetében, az elbirtoklás folytán szerzett jog tényleg más személynél meg van, a szerzés egyenesen arra támaszkodik, sőt pld. valamely ingatlan tulajdonjogának elbirtoklása esetében, az ingatlanon fennálló szolgalmak, jelzálogjogok épen oly terjedelemben s alakban mennek át az új szerzőre, a mily terjedelemben és alakban az eredeti tulajdonos tulajdonát terhelték — a mi mutatja az eredeti és származékos jog közötti kapcsolatot —;3 épen így van ez a telekkönyvezett ingatlan azon megszerzés eseteiben is, a 1 ííegelsberger i. m. 443. 1.; Endeniann i. m. I. 349. 1.; Kuhlenbeck i. m. 311. 1. quia jus nóvum constituitur, a mely új jog azonban már benne és megvan a jogelőd jogában. 2 így Nagy i. m. II. 118. s köv. 1. s ezt mint oly logicai következményt állítja fel, mely ma sem tűr kivételt; ezen gondolatmenet érintve van Kuhlenbecknél is, i. m. 312. 1., a ki azt mondja, hogy itt eredeti szerzés van, származékos formába öltöztetve. Zsögöd i. m. 141. 1. *) jegyz. szintén eredeti szerzést fogad el, azonban Nagygyal szemben hangsúlyozza, hogy itt nem logicai következmények megállapításáról van szó, hanem pjositiv rendelkezésről, mely kivételt képez azon szabály alól, a mely szerint a nem tulajdonos átruházó cselekménye alapján rendszerint nem szerzünk tulajdont. — Regelsberger i. m. 442. 1. s 5) jegyz. nem dönti el, hogy itt eredeti, vagy származékos szerzés forog-e fenn ? s érinti, hogy az eredeti szerzés minősége mellett van az uralkodó nézet, újabban Czyhlarz; a származékos minőség mellett Brinz, Schey; mindkettőt összekapcsolja Hölder. — :i Regelsberger i. h. — Gierke i. m. 279. 2) jegyz. egész általánosságban azon nézetnek ad kifejezést, hogy lehet szó átháramlásról oly esetben is, ha a szerzett jog ugyan változott alakban ment át az új szerzőre, azonban a történelmileg kifejtett életnézet azt mégis jogutódlásnak tartja ; továbbá, ha a jogutód több jogot szerez, mint a mennyivel közvetlen elődje bir; pld. azon telekkönyvi birtokos, a ki a már másnak eladott ingatlant a telekkönyvi bejegyzés alapján eladja. Szerinte is az elbirtoklásnál is megvan a jogutódlást megállapító kapcsolat az előd ós jogutód joga között.
