Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)

Első rész: Általános rész

155 alanyiság részét képezik, vagy sem ; s ezen alapul ma is az ezek megsértéséért megállapított felelősség, mint önálló kötelem. Hogy nem valamely személy individuális, saját személyén fennálló jogosítványról van itt szó, azt legjobban illustrálja épen azon kötelmi felelősség, mely valamely személyiség megsemmisítése következtében, harmadik személyek javára áll be. Mindezekből az következik, bogy a személyiség, mint minden magánjognak általános és közös alapja és előfeltétele szerepel és bir jelentőséggel a jogrendszerben, s annak azon külső oldalai és tevékenységi irányai, a melyeket külön és concrete is ki szoktak emelni és formulázni, önmagukban véve nem képeznek, különös tartalommal biró magánjogi jogosítványokat, a melyekre nézve különös szabályokat kellene felállítani; a a mennyiben benne vannak a személyiségben —, mint minden magánjogi jogosítvány lényeges alapjában —, annak részeiként; megsértésük pedig külön kötelmi felelősséget állapít meg. Ezeknek figyelembe vétele után nem lehet az sem kétséges, hogy a családi kapcsolatból folyó jogok sem képeznek személyiségi jogokat, mert a házasság, s általában a családi kapcsolat, a melyen az objectiv jog által meghatározott családi jogosítványok alapulnak, különös állandó állapotot és életviszonyt képeznek; s maguk a jogosítványok a házastársak, s az egyes családtagok részére egymás irányában, majd többféle vagyonjogi viszonyokra vonatkozólag állapítanak meg jogi uralmat és hatalmat. Itt tehát a házasság és a családi kapcsolat képezi ezen jogosítványok előfeltételét, s nem a személyiségnek részei és kifolyásai azok, — bár szintén feltételezik, mint lényeges alapot a személyiséget, a jogalanyt —, hanem kifolyásai azon eredetileg természeti és erkölcsi viszonynak, mely mint a socialis és állami rend egyik eleme, s alapintézménye, az objectiv jog által meghatározott speciális tartalmat nyer. Ezen tartalom azonban —, úgy a családi kapcsolatban álló személyeknek egymás közötti —, mint a vagyoni jogviszonyokra vonatkozó jogosítványait tekintve —, oly magasabb és összetettebb természetű jogviszonyokat ölel fel, a melyek szükségképen feltételezik a dologi és kötelmi jog alapintézményeinek ismeretét; s illetőleg valamely törvény rendszerében azoknak megelőző szabályozásait, pld. a hozomány, vagy a közszerzeménynyel kapcsolatos kérdéseket, a tulajdonjog, a tulajdoni igény, s a haszonélvezet intézményeinek ismerete nélkül megérteni lehetetlen.1 1 Nem helyes azért Schwarz G. azon kiindulási pontja a magyar ptkv. codificáló bizottságában, Jegyzőkönyvek i. h. 53. 1., hogy a családjog a helyes átmenetet közvetítené a tiszta személyjogról, a tiszta vagyonjogra; mert számos igen complicált dologi és kötelmi jogi természetű jogviszonyon és jogintézményen át kellene így eljutni a priushoz, az alsóbb és alapfogalmak ismeretéhez. — Más megítélés alá esik Menger, a ki Das bürgerliche Recht und die besitzlosen Volksklassen. Tübingen, 1890. 36. s köv. 1. a ptkv. élére