Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)

Első rész: Általános rész

152 Legújabban a külföldi irodalomban ismét kísérletek történnek arra nézve, hogy a magánjogok a személyiségi-, és vagyonjogok csoportjára osztassanak fel,1 és ezen alapon s a magyar polgári törvénykönyv tervezetét előkészítő szerkesztő bizottságban történt megállapodás folytán 2 a törvénykönyvnek időközben közzétett tervezete akként van szövegezve, hogy a szokásos általános résznek elhagyásával, a rendszer alapjául a személyiségi jogok külön csoportja vétetett; ezt azután közvetlenül a családjogi, majd a dologi-, kötelmi és öröklési jog követi. Ezen állásponttal szemben és a magánjogok egyes eltérő természetű nemeinek helyes megkülönböztetése és osztályozása czéljából a következőket kell figyelembe venni. Minden magánjognak központja, czélja és alanya, a melyért létezik, a személy, még pedig úgy individuális minőségében, mint a socialis s államéletben létező kapcsolatokban fennálló viszonyaiban. Maga a személyiség, mint ilyen is védelemben részesül, — még pedig úgy a bűntető-, közigazgatási, mint a magánjogi védelem formáiban —, azonban csak mint előfeltétele és subjectiv eleme minden jogosítványnak és jogviszonynak ; azonban maga a személyiség nem lehet tárgya a jogosítványnak, illetőleg a saját személyiségen nem állhat fenn semmiféle jog. Ebből következik, hogy minden jogosítvány alapfeltétele a személyiség, illetőleg az ezzel összeeső lehetőség lévén arra nézve, hogy valakit a concret jogosítvány megillessen, ebből folyólag bármely jogosítvány, pld. a tulajdonjognak megsértésével tulajdonképen személyiségi jog is sértetnék meg, úgy, hogy minden ily esetben kettős védelem szüksége és lehetősége állana elő.3 Azonban a személyiség, mint jogalanyiság, épen ezen —, a jog minden körére és viszonyaira kiterjedő általánosságánál fogva nem alkalmas arra, hogy külön személyiségi, vagy individuális jogként szerepeljen, hanem mint minden jogosítvány közös előfeltétele jelentkezik és veendő figyelembe. általános részt foglalja magában, a melyet a kötelmi jog, majd a dologi, család és örökjog követ. 1 így Regelsberger i. m. 50, §.; Gierke i. m. 13. §. s főleg Gierke der Entwurf i. m. 82. s köv. 1. ; még Fr. Liszt is Die Grenzgebiete zwischen Privatrecbt u. Strafrecht. Berlin u. Leipzig, 1889. 5. s köv. 1. — A svájczi polgári törvénykönyv tervezetének rendszere a következő: személyi jog, családjog, örökjog, dologi- és kötelmi jog ; 1. Schweizerisches Civilgesetzbuch. Vorentwurf. Bern. 1900. 2 L. Jegyzőkönyvek i. m. I. füz. 42. s 54. 1. ezen megállapodásokhoz 1. 14. s köv. s 52. s köv. 1.; Schwarz G. előterjesztését teljesen a német irodalom s főleg Gierke alapján ; ezzel szemben 1. Vavrik Béla 40. s köv. 1. általános résznek fentartása mellett; s Lányi 41. 1. ez ellen. 3 így Regelsberger i. m. 199. 1. s 9) jegyz. felemlítve, hogy együttjárhat a római jog szerint az actio depositi és injuriarum; az actio ad exhibendum és actio injuriarum.