Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)

Első rész: Általános rész

129 hogy ez által valamely helyettesíthető dolog individualisáltatik ; pld. a bor helyettesíthető dolog, azonban ha valaki meghatározott üveg bort vesz meg, akkor ezen üveg bor azon ügyletre nézve nem helyettesíthető ; a mi mellett azonban magának a bornak objectiv helyettesíthetőségi minősége a forgalomban megmarad. Épen azért a dolognak a jogügyletben való megjelölési módja, nem érinti a dolgoknak objectiv minőségén alapuló azon megkülönböztetést, a mely szerint azok helyettesíthetők, vagy nem helyettesíthetők. Azonban épen ezért nem szabad özzezavarni a helyettesíthetőséget, vagy helyettesíthetlenséget a jogügylet tárgyainak egyedek — speciesek — szerinti, illetőleg individuális és faj — genus — szerinti, ú. n. fajlagos meghatározásával, a mely kötelmi jogi jelentőséggel biró meghatározást képez.1 Maga a dolgoknak helyettesíthetők és nem helyettesíthetőkre való megkülönböztetése fontos, mivel egyes jogügyleteknek lényege egyenesen ezen megkülönböztetésen alapszik; pld. a kölcsön csak helyettesíthető dolgoknál képzelhető ; ellenben a nem helyettesíthető dolognál csak haszonkölcsön, vagy bérlet; a kártérítés helyettesíthető dolgoknál természetben, ugyanazon nemű más dolgok szolgáltatása által is eszközölhető, míg a nem helyettesíthető dolgoknál csak pénzbeli kártérítés képzelhető ; ezen megkülönböztetés jDerbeli hatáskör megállapításának is képezi alapját stb.2 3. Az oszthatóság és oszthatatlanság — mint a dolgok több itt szóban levő minősége — jogi szempontból veendő figyelembe, s nem a pkysicai lehetőség alapján, miután ezen szempontból minden dolog a végtelenig felosztható. Jogi szempontból pedig azon dolog osztható, a mely hasonnemű s az egészhez viszonyított aránylagos értékét legalább is megközelítő részekre osztható. Tehát feltétlenül szükséges, hogy az elválasztott rész— habár kisebb terjedelemben — úgyanazon minőséggel birjon, mint birt azon dolog, a melynek részét képezte; azért nem tekinthető jogi értelemben feloszthatónak az oly dolog, a mely individuális lényegének és gazdasági rendeltetésszerű alakjának megsemmisítésével alkatrészeire bontatik; pld. valamely 1 Kuhlenbeck i. m. 284. s köv. 1. még ma sem teszi meg a megkülönböztetést ; ellenkezőre figyelmeztetnek főleg Iliering Aufsátze 1860. II. 457. 1. (s Jahrbuch f. Dogmatik IV. 400. s köv. 1.); Goldschmidt i. m. 541. 1.; Zsögöd i. m. 80. 1.; s a kötelmi oldalra nézve pld. Sághy i. m. 150. s köv. 1. 2 L. alant az egyes megfelelő ügyleteknél; s 1893 : 18. t.-cz. 1. §. 5. pont a) szerint a sommás eljárás kiköthető a per tárgyának értékére való tekintet nélkül, a készpénz, vagy helyettesíthető ingók iránt indított kereseteknél. A tulajdonjog szerzésével áll kapcsolatban az 1875 : 37. t.-cz. 69. §-a, a melynek magyarázatára nézve 1. Nagy i. m. I. 234. 1. 8. jegyz.; Zsögöd i. m. 79. s köv. 1.; 1. még a ker. trv. 291., 294. s 337. §§. Zlinszky-Reiner, Magyar magánjog. 8. kiad. 9