Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)

Első rész: Általános rész

128 dolgok a forgalomban a dolog nemének megjelölése mellett közönségesen csak súly, mérték és szám szerint szoktak meghatároztatni. E szerint tehát a helyettesíthető és nem helyettesíthető dolgok közötti megkülönböztetés azon alapul, hogy valamely szükséglet kielégítésére több ugyanazon nemű dolognak, ugyanazon mennyisége egyformán alkalmas-e, vagy sem ? s hogy tehát ennek megfelelőleg ezen egynemű dolgok minden és bármely darabja, mennyisége egyenlő értékű és minden más helyett választható-e, vagy nem? 1 Ezen megkülönböztetésnél azonban mindig az dönt, hogy a dolgok természetüknél fogva és a forgalmi felfogás és szokás szerint tekinthetők-e ekként egynemű és egyenlő értéküeknek ? mert az egyéni akarat a dolgoknak ezen objectiv, gazdasági és forgalmi tulajdonságát soha sem szüntetheti meg, csak a concret jogügyletben, a jogügylet tárgya tekintetében létesíthet oly megállapodást, illetőleg akként jelöli meg a jogügylet tárgyát, 1 Frank i. m. 194. 1. szerint helyettesíthető azon dolog, a melynél a minőségben semmi különbség nincs, hanem csak a mennyiség jön tekintetbe. Helyettesíthető dolog a gabona, bor, szegek, fa, deszkák stb.; ellenben a ló, kocsi stb. nem helyettesíthetők, mivel speciális jellegük a dolog minőségére kiváló befolyással van. — A helyettesíthetőség nem záratik ki az által, ha a helyettesíthető dolog legszélesebb körű neme, kisebb körre szoríttatik ; pld. ha valaki egész általánosságban asztali, vagy vörös bort vesz, az a bor legszélesebb körű fajából kapja a bort; ellenben a ki pld. 1880-as évi termésből vesz bort, az úgyan nem köteles elfogadni más termésű bort, de ezen termésből — mint szűkebb fajból — az eladó szabad választása szerint fogja szolgáltatni a megvett bort. — Goldschmidt i. m. II. 21. s köv. 1.; Eegelsberger i. m. 378. s köv. 1. ; Cosack i. m. 132. 1. — A német ptkv. 91. §. szerint helyettesíthetők azon ingó dolgok, a melyeket a forgalomban súly, szám vagy mérték szerint szokás meghatározni. Teljesen így a magyar ptkv. tervezet 489 §. így már a Jegyzőkönyvek i. m. II. 67. 1. Zsögöd i. m. 83. 1. az úrbéri osztatlan illetményeket, mint oly ingatlanokat említi, a melyek a forgalom szerint helyettesíthetők; az illető vidéken árfolyammal birnak és fajilag kötelezve certumok, akár mint a részvények; épen azért kereskedelmi útalványoknak tárgyai is lehetnek, mint az 1875:37. t.-cz. 291. s 294. §§.-ban említett helyettesíthető dolgok. Ezzel szemben azonban lehetetlen arra nem gondolni, hogy az ilyen osztatlan illetményeknek megfelelő tényleg kiosztott járandóság, a telek minősége, elhelyezése, művelési osztálya szerint a legkülönbözőbb, s gazdasági kezelhetősége és hozzáférhetőségénél fogva is a legeltérőbb természetű s terjedelmük tekintetében is külön becsütői függő földdarabokat képezi, a melyeknek épen ezen különbözésére való tekintettel kell a kiosztásnál, az egyezség nem sikerülóse esetében a kisegítő sorshúzáshoz íolyamodni, holott a helyettesíthető dolgok lényege épen abban áll, hogy bármely dolog a másik helyett adatik és vétetik, mivel azok között különbség nincs, és ugyanazon gazdasági szükséglet kielégítésére egyformán alkalmas. Az ily osztatlan illetmények kereskedelmi utalvány tárgyát különben sem képezhetik, mivel a kereskedelmi utalvány a trv. II. rész, második fejezetének czímfelirata szerint itt mint kereskedelmi ügylet szabályoztatik, a 262. §. szerint pedig ingatlanok tekintetében nem keletkezhetik kereskedelmi ügylet. — Más szempont alá esik Kuhlenbeck i. m. 287. 1., a ki a német ptkv. 91. §-ával szemben — a mely csak ingó dolgot mond helyettesíthetőnek — lehetőnek tartja, hogy az ügyleti akarat, ingatlant is genericusan kezeljen,individuális megjelölés nélkül; pld. hogy bizonyos számú hektár föld képezze adás-vétel tárgyát.