Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)
Első rész: Általános rész
105 "ban nem történt gondoskodás arra nézve, hogy a testületi szervezettel biró jogi személynél helye lehet-e a testület határozata által kimondott megszüntetésnek, akkor az államhatalomnak kell határoznia e részben.1 A megszűnt jogi személy vagyonában való jogutódlás tekintetében több eset lehetséges ; még pedig ott, a hol sem jogszabály, sem alapszabály nem intézkedik a jogutódlás iránt, ott a vagyonjogi és más nem vagyonjogi, de magánérdekű testületeknél is, a meglevő vagyon a még létező tagokat illeti meg ;2 ellenben a közérdekű czélú testület vagyona a hasonló czélokat összefoglaló magasabb testületre megy át; így a községi czélra szolgáló testület vagyona a községre-, általánosabb czélokra irányuló testület vagyona pedig az államra megy át, a melyek azt rokon czélokra kötelesek fordítani; így van ez a közjogi corporatióknál is. Más jogutódlásra hivatott jogalany hiányában minden ily vagyon a kincstárra megy át.3 Az alapítványok még inkább a kitűzött czéllal rokon czélra fordítandók ; azonban a családi alapítványokra nézve elvként lehet felállítani, hogy ez az utolsó családtag kezeiben felszabadulván a megkötöttség alól, annak szabad tulajdonává lesz.4 1 Erre van iránvozva a kereskedelmi társaságoknál a felbontási kereset, a melyre nézve l/1875 : 37. t.-cz. 100., 101., 144., 247. §§. Nagy i. m. 63. s 111. §§. ; itt a társaság megszüntet, illetőleg feloszlását a bíróság mondja ki szabad belátása szerint, na nem léteznek már azon lényeges feltételek, a melyektől a társaság fennállása függ. 2 A kereskedelmi társaságokra nézve 1. 1875 : 37. t.-cz. 117., 118., 120., 146., 204. s 252. melyek analógiának alapjául szolgálhatnak más vagyonjogi czélra irányuló társaságoknál is. — L. Frank i. m. 139. 1. : Herczegh i. m. I. 174. 1. 3. jegyz.; Gierke i. m. 569. 1.; Kegelsberger i. m. 340. 1. 3 L. az előző jegyzetben idézett irókat. 4 Ha az intézkedésből kitűnik, hogy az alapító szorosan a családról kivánt csak gondoskodni, akkor a családi hitbizomány analógiája is támogatja ezen tételt; 1. 1869. ápr. 7. igazs. min. rend. a hitbizományi eljárás tárgyában 23. §.3. — A német ptkv. 45—47. §5. szerint a testület feloszlása, vagy jogképességének megvonása esetén a vagyon az alapszabályokban megjelölt személyeknek jut; ezen alapszabályok azonban megállapíthatják azt, hogy a jogutódlásra hivatott személyt a közgyűlés, vagy valamely más egyleti közeg határozza meg ; ha az egylet czélja nem gazdasági üzletre irányult, akkor az egyleti közgyűlés ily alapszabályszerű rendelkezés nélkül is valamely közalapítvány vagy intézethez utalhatja azon vagyont. — Ha a jogutódlásra hivatott személy tekintetében intézkedés nem létezik, akkor az oly testületnél, mely kizárólag a tagok érdekében működött, a vagyon a tagokat egyenlő részben illeti; ellenkező esetben pedig a fiscusra, — s az egyes országoknak érintetlenül hagyott jogszabályai szerint — a kincstár helyett más köztestület-, intézet-, vagy alapítványra száll, mert azt lehetőleg az egylet czéljának megfelelő módon köteles felhasználni. Az alapítványoknál szintén első sorban a szervezeti szabályok határoznak; ha ezekben a jogutódlásra hivatott személy nincs kijelölve, akkor a vagyon a kincstárra —, s illetőleg — mint a testületi vagyon is — egyes országok jogszabályai szerint más köztestület, alapítvány, vagy intézetre száll, mely azt hasonlóképen az alapítványi czélnak megfelelően köteles a lehetőségig felhasználni — 88. §. s életbelépt, trv. id. 85. §. — L. az egészre nézve Cosack i. m. 113. s köv. s 117. 1. Lényegileg egyeznek ezzel a magyar ptk. tervezet 48—50., 53., 83. s 84. §§.
