Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)

Első rész: Általános rész

98 Ezek után még érinthető, hogy igen sok intézet és alapítvány köz­vetlenül az államtól indul ki; még pedig vagy közvetlenül törvényhozási, vagy kormányzati tényen alapul létesülése.1 5. A jogi személyek jogviszonya. A) A jogi személy mint jogalany. A jogi személyek épen úgy lehetnek jogok és kötelezettségek ala­nyai, mint a természetes személyek. Azonban — mint már érintve lett —> ki vannak zárva oly jogok és kötelezettségekből, a melyek az emberi ter­mészet physikai létét föltételezik; ezenkívül is maga a jogi személyeket életbe hivó socíális élet és positiv jog is tesz különbségeket a természeti és jogi személyek jogképessége között. Ezen irányban mindig első sorban szoktak állani a szerzésképesség­még sem a jóváhagyás kelléke az, a mely itt — habár csak rejtve — érvé­nyesülne ; a mit legjobban illusztrál azon pld. figyelembe vétele, a melyben valaki alapítványának végrehajtására valamely hatóságot jelöl ki azon hozzá­tétellel, hogy annak vonakodása esetén a másik szintén kijelölt hatóság ke­zelje s foganatosítsa az alapítványt; ha már most az első hatóság vonakodik elfogadni az alapítványt, a másik pedig elfogadja, akkor nyilvánvaló, hogy itt nem a jóváhagyás megtagadása és megadása érvényesül, hanem valamely testület, vagy intézetnek elfogadási nyilatkozata, illetőleg megtagadása az alapító akarat végrehajtásának; ellenben nincs arról szó, hogy a hatóság ezen minőségében jelentené ki, hogy az alapítási actus érvényes, vagy ér­vénytelen. Ezt kizárja a jelzett példában említett lehetőség, valamint azon tény, hogy viszont akárhány alapítvány létesül oly formában, hogy a kezelés magánszemélyekre bizatik, s itt is lehetséges hogy az ekként felkórt szemé­lyek vonakodnak elfogadni az alapítvány végrehajtására szóló megbízást; s a visszautasítás jogi természete mindkét esetben ugyanaz. — Zsögöd ezen he­lyen azon nézetét is kifejezi, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter jogo­sítva, sőt esetleg köteles is lehet arra, hogy a jövőben elismerendő vallásfele­kezetek részére teendő alapítványokra vonatkozó alapító levelet megerősítés végett bemutattat magának; ezzel szemben az 1895 : 43. t.-cz. 20. §-ából épen ellenkezőleg az következik, hogy az alapítványok minden hatósági jóvá­hagyástól s megerősítéstől független létesítésének szabálya itt nem lett mó­dosítva, hanem csak az ily vallásfelekezeteknél tényleg már létező, tehát perfect létű alapítványok feletti főfelügyelet lett szabályozva — a melyek alapján az illető felekezet által már elfogadott alapítványra vonatkozó alapító­levélnek tudomásvétel végetti felterjesztése elrendelhető. — Más kérdés az, hogy a trv. 9. §-ában irt korlátok körén túl eső alapítványi czélra adott in­gatlan vagyont elfogadhat-e az ily vallásfelekezet a törvényhatóság első tiszt­viselőjének, s esetleg a vallás- és közoktatásügyi miniszternek felülvizsgálata nélkül ? de itt sem az alapítvány elfogadása lenne hatósági felülvizsgálat alá helyezendő, hanem az ingatlan szerzése, mert ugyanazon alapítvány ingó érté­kekben minden felülvizsgálat s jóváhagyás nélkül elfogadható. A hazai ala­pítványok egyes példáit 1. 1741 : 43; 1751 : 21; 1802 : 4; 1827 : 19 ; 1840 : 41. s 55. t.cz. 1 Sőt létezik oly eset is, midőn a kormányhatóság hivatalból testületté alakíthatja az érdekelt személyeket; így az 1885 : 23. t.-cz. 82. §. esetében közérdek, vagy egyöntetű árvédelem s ezzel kapcsolatos vízlevezetés szempont­jából az árterületek érdekeltségét.

Next

/
Thumbnails
Contents