Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)
Első rész: Általános rész
99 nek azon korlátozásai, a melyek az ú. n. holtkézi tilalmak neve alatt az egyházak általi ingatlanok szerzése tekintetében általában érvényben voltak ; jelenleg pedig a jövőben elismerendő egyházak általi ingatlan szerzés korlátozása formájában ma is tételes jogszabályt képeznek.1 Másfelől némely jogi személy a természetes személyekkel szemben kiváltságokkal is szokott felruházva lenni; pld. az államkincstár. Kiemelendő azonban, hogy a jogi személyek bírhatnak individuális személyiségi jogokkal, mint a természetes személyek; így fontos lehet valamely testületre nézve annak neve, pecsété ;2 a jogi személynek lehetnek az ú. n. eszmei javakra vonatkozó, szerzői jogai; pld. találmányi szabadalma ; 3 szabadon űzhetnek ipart; lehetnek czímei, politikai jogokat gyakorolhatnak.4 A jogok, kötelezettségek alanya maga a jogi személy, mint ilyen; tehát a testület, mint egység s nem annak egyes tagjai; 5 továbbá az intézet maga, s nem az annak orgánumait képező vagy az intézeti czélt viselő természeti személyek; sőt a jogi személy önálló jogalanyi minőségénél fogva, azzal szemben minden más természeti és jogi személy állhat jogviszonyban,6 s azért nincs kizárva az sem, hogy pld. a testület tagjai a 1 Az 1895 : 43. t.-cz. 9. §. szerint a jövőben esetleg létezendő elismert vallásfelekezetek ingatlan szerzési képessége arra szorítkozik, hogy imaházúl, oktatási, nevelési és jótékonysági intézetül, s az egyházi vagy intézeti alkalmazottak részére lakóházul épületeket s ezekhez szükséges telkeket s még temetőül szolgáló területeket szerezhetnek. Ily felekezetek javára ingatlan tulajdonjogai csak akkor jegyezhető be a telekkönyvbe, ha a szerzési okirat a törvényhatóság első tisztviselője által bemutatási záradékkal van ellátva, — a minek megtagadása esetén az 1896 : 26. t.-cz. 49. §-a alapján, a közigazgatási bíróság előtti eljárásnak van helye — ; a többi egyházakra nézve szintén fennállott névleg az 1498 : 55. s 65.; 1647 : 17.; 1715: 16; az Apr. Const. I. r. 1. cz. 10. s 6. cz. 2. czikkében foglalt szerzéstilalmakról már volt szó, ezekre nézve a C. 1896 febr. 1. 63. sz. t. ü. h. megállapította, hogy azok ma nincsenek már hatályban. 2 L. Frank i. m. 139. 1. s a következőkre nézve is Gierke i. m. 515. s köv. 1.; Eegelsberger i. m. 320. s köv. 1. 3 1895 : 37. t.-cz. 6. §-a értelmében az államkormánynak s magánvállalatnak lehet találmányi szabadalma. 4 1884 : 17. t.-cz. 3. §.; 1886 : 22. t.-cz. 32. 36. 38. §§. 5 C. 1888 okt. 10. 795. sz. Dtr. 21. k. 215. s köv. 1. (gör.-keleti egyházközségre vonatkozó ügyben) általános elvként állította fel azon tételt, hogy a pap és lelkészi hivatal soha sem lehet jogi személy, hanem jogi személy a corporatio (egyházközség), a melynek alkalmazottja a pap s közege a lelkészi hivatal, s ezzel kapcsolatba lett hozva a szövegben foglalt szabály, hogy a corporatio jogainak és kötelezettségeinek alanya maga a jogi személy s nem a corporatio tagjai. A tétel első része ily általánosságban téves, mert az egyházközség csak ott képez testületet, a hol szervezve van, ellenben pld. a kath. egyház canonjogi felfogása alapján — mely a gyakorlatban sok helyen ma már nem érvényesül — nem ; 1. pld. helyesen Scherer. Handbuch d. Kirchenrechts, i. m. I. 641. 1. 50. jegyz. Ezzel szemben a lelkészi javadalom viszont képez — mint intézet — jogi személyt s az nem orgánuma az egyházközségnek. G Frank i. m. 139. 1. 7*
