Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)

Első rész: Általános rész

92 itt csak az történik, hogy a hagyatéki vagyon, mely az örökhagyóban elvesztette jogalanyát, az új jogalany belépéséig összetartatik; az új jogalany pedig közvetlenül az örökhagyó után lép a hagyaték birtokába s nem valamely közbeeső más jogalany után.1 Nálunk még szembetűnőbb helyzet, miután itt az örökös ipso jure veheti birtokába az Örökséget, s — a jogrendészeti szempontból megállapított eseteken kívül — hatósági közbenjárásra, örökösi nyilatkozatra szükség nincs ; azért az örökhagyó halála után, jogai és kötelezettségei viselőiként nem a hagyatéki vagyon, hanem az örökösök jelentkeznek; s harmadik személyek igényei nem a hagyatéki vagyon részére fictio útján teremtett személyiség, hanem az örökösök ellen érvényesítendők, s ha az örökösök ismeretlenek, akkor sem a hagyaték, hanem az ismeretlen örökösök részére kell ügygondnokot kirendelni, s az örökösöknek ismeretlen volta épen oly kevéssé állapítja meg a hagyaték jogi személyiségét, mint azon ismeretlen tartózkodású személy vagyonára nézve sem állapítja ezt meg az, hogy őt ügygondnok képviselete mellett kell perbe vonni, és hogv ezen vagyon szolgál kielégítési alapúi;2 azon további körülmény sem állapítja meg a hagyaték jogi személy minőségét, hogy a hagyatéki biróság bármely igénylő örökös kérelmére, a hagyatéki vagyonhoz tartozó követelés behajtására 1 A hsereditas jacensről általánosságban 1. Farkas Lajos. A haereditas jacens jogi minősége. Jogtudom. Közi. 1872. 19. s köv. sz.; Vavrik Béla többször idézett véleménye; Schwarz. Uj irányok a magánjogban 26—30. 1.; a német írók között Eegelsberger i. m. 294. 1. s részben Savigny i. m. II. 102., 363. s köv. 1.; Unger i. m. VI. 31. 1. 4) jegyz. tagadják az ú. n. nyugvó örökség jogi személy minőségét; míg Bozóky id. ért., a német jogászok közül Puchta. Pandecten 671. 1., Vering. Römisches Erbrecht, 65—110. 1., Tewes. System des Erbrechts, I. k. 2. §. s a nyugvó örökség jogi személyiségét vitatják. Legújabban Sintenis. Das practische Civilreclit i. m. I. 95. 1. 14) jegyz., Windscheid. Pandecten i. m. III. 12. 1. 10) jegyz., Siebenbaar. Commentar z. bürg. Gb. f. Sachsen III. 334. s köv. 1. a kérdésnek semmi-, vagy igen kevés gyakorlati jelentőséget tulajdonítanak. Különben mindezekre nézve 1. bővebben Vavrik id. véleményét 218. s köv. 1. 2 L. alant Az örökség birtokbavételéről szóló részt. — A gyakorlatra nézve 1. C. t. ü. h. 1889 ápr. 2. 42. sz., mely szerint az örökhagyó hitelezőjének a hagyaték átadása, vagy birtokba vétele előtt az összes örökösöket kell perbe idéznie, mert ezek képviselik a hagyatékot, miután az örökhagyó összes jogai ós kötelességei ipso jure átszállnak az örökösökre. (Az ország azon részeiben, a hol az osztr. ptkv. van érvényben, a hagyaték ügygondnok által, vagy a nyilatkozott örökösök személyében idézendő perbe ; 1. azonban erre nézve is a szöveget.) C. m. semmitősz. 1871 aug. 29. 9776. Dtr. r. f. 1878. 8421. szerint a hagyaték jogi személynek tekinthető nem lévén, perbe nem idézhető. Magyar Jogász 1878. 144. sz. L. még Márkus II. 190. s köv 1 C. 1890 ápr. 23. 7421. Márkus II. 193. 1.; 1891 jan. 15. 1. Dtr. 22. k. valamely hagyatéki követelés behajtására, vagy annak megállapíttatása végett, hogy valamely vagyon a hagyatéki tömeghez tartozik, bármely örökös jogosult föllépni; azonban az 1894: 16. t.-cz. 90. §-ára való útalással a C. 1898 jan. 18. I. G. 465. sz. Fabiny IV. 259. 1. azon álláspontot foglalta el, hogy oly esetben, a midőn a hagyatéki eljárás folyamatban van, vagy hivatalból megindítandó, a hagyatékhoz tartozó követelés behajtására csak az összes örökösök, vagy közös meghatalmazott —, vagy kirendelt ügygondnok által léphetnek föl!