Zlinszky Imre: A bizonyítás elmélete a polgári eljárásban, tekintettel a jogfejlődésre és a különböző (1875)

Bevezetés

— 57 behozatala. Nevezetesebb újítások a későbbi korban fordulnak elő, különösen Zsigmond korában, midőn a felebbezés nyomaira akadunk azon intézkedésben, miszerint az egyik város tanácsának Ítéletével meg nem elégedő félnek ügyét másik, az itélő bírósággal hasonló szabadalmat élvező város bírósága, vagy a tárnokmester elé vinni meg volt engedve. Ugyané korban szabályoztattak e perköltségek is, azoknak a pervesztes fél által leendő viselése rendeltetvén el. ') 2. A magyar perjog Verbö'czytől — 1848-ig. Verbőczy hármas-könyve több rendbeli elszórt rendelkezéseket tartalmaz a perbeli eljárásra vonatkozólag, melyek azonban a későbbi kor eljárási módjával, és az erre nézve hozott törvényekkel elannyira összeforrtak, hogy e helyütt, hol a jogtörténet csak legfőbb vonásaiban szándékoltatik feltüntetni, az ezen korbeli egész peres eljárás alapelveit együtt előadni véljük czélszerünek. A magyar perjogban a legmerevebb tárgyalási alapelv uralkodott ; 2) mert a birói kikérdezési jog minden alkalmazása, vagy a hiányos tárgyalások kiegészítése nélkül „de actis et allegatis" alapján hozatott az ítélet. Ezen irány már Verbőczy hármas-könyvében találja alapját, ki a bíró kétféle lelkiismeretéről szólván, figyelmezteti a bírókat, hogy félretéve minden magántudomásukat, ezek ellenére is kizárólag a perbeli szóváltások alapján hozzák meg ítéleteiket. 3) A tárgyalási alapelv nemcsak a kereseti kérelemre, hanem a perintézetre (institutum) is kiterjedt elannyira, hogy a helytelen czímen kezdett kereset, ha a kérelem különben igazságos, s teljesíthető lett volna is, elutasíttatott. Az esetlegességi alapelv azonban a magyar perjogban egészen ismeretlen volt, az egész eljárás az egymásután következő előadások rendszerére volt alapítva, e részben a felek arra nézve, hogy mit és mikor terjeszszenek elő, csakis annyiban voltak korlátolva, hogy a döntő kifogások előadásának megkezdése után halasztó kifogások többé előterjeszthetők nem voltak. ') Fesskr : Geschichte der Ungarn. IV. k. 965. s köv. 1. '-) Schuster : Civilprocessordnung für Ungarn. 43. lap. sj Tripartitum. Prolog 16.