Zlinszky Imre: A bizonyítás elmélete a polgári eljárásban, tekintettel a jogfejlődésre és a különböző (1875)

Bevezetés

— 54 — alapul a per eldöntésére. Ha ugyanis felperes állításainak valódiságát tanúk vallomásaival erősítette, vagy pedig ha a bizonyítást az ellenfél egészen neki, vagy pedig ő ellenfelének átengedte, akkor a bizonyító félnek, vagy tanúi közül csak azoknak esküjével, kiket az ellenfél jelölt ki, lett a per eldöntve. Ha azonban az alperes, felperes panaszának igazságát tagadva, e végből szintén tanúkra hivatkozott és ezekkel bizonyított, akkor a per rendszerint istenitéletre lett bízva. *) A tanúkkal szoros kapcsolatban állott az eskütársak intézménye, melynek- első nyomaira III. Béla király idejében akadunk,2) bár némelyek szerint már Szt. István alatt szokásban voltak. 3) Ezek egészen hasonló minőséggel birtak a német eskütaisak intézményével, t. i. nem a tény, hanem az esküvő hitelessége mellett kezeskedve tettek esküt. Az eskütársak száma, úgy látszik, a per tárgyának értékétől, és az esküvő rendi állasától függöts.4) Az eskü rendszerint az egyházban tétetett le, voltak azonban e szabály alól kivételek is, p. o. ha földre vonatkozó birtokjog forgott kérdésben: szokásban volt, hogy az esküt a helyszinén tették le, aként, hogy az esküvő vagy a peres földre állott, vagy abból egy göröngyöt emelve feje fölé, tette le az esküt. 5) A legdöntőbb bizonyítéknak tartatott az istenitélet (ordale), melynek a középkorban divatozott számos nemei között a forró víz és tüzes vas-próba, továbbá a perdöntő bajvívás voltak szokásban. A forró víz és tüzes vas-próba végrehajtása az egyházban történt, miután azon fél, ki annak alávettetett, megelőzőleg meggyónt, megáldattak és exorcisáltattak a végrehajtáshoz megkivántató eszközök, ú. m. a forró víz, melybe volt mártva a tüzes vas. E vasat az illető fél a kitűzött helyig hordva, a kéznek épen kellett maradni, hogy állítása valónak tartassék. 6) A tüzpróbával történt !) Hajnik: Magyar alkotmány és jogtörténet I. k. 349. lap. 2) Szlemenics: Törvényeink története az Árpádok alatt. (Magyar akadémia évkönyvei VI. k. 144. lap.) 3) így Szálai/ László: Magyarország története I. k. 124. 1. 4) Hajnik i. m. 350. lap. s) Hajnik i. m. 350. lap. €) Hajnik i. m. 350. lap.