Zlinszky Imre: A bizonyítás elmélete a polgári eljárásban, tekintettel a jogfejlődésre és a különböző (1875)

Bevezetés

— 17 — Ezen bizonyítékok mellett némely kivételes esetekben helye volt még: c) a tanúk általi bizonyításnak is, de csak oly esetekben: 1. midőn az illető félnek nem saját, hanem egy harmadik fél ténye forgott fen. 2. Midőn valamely jogügylet megkötéséhez a tanúk oly czélból hivattak fel, hogy annál jelen legyenek, s a tapasztalt körülményekről szükség esetén tanúbizonyságot is tehessenek. J) Ezen utóbbi esetre nézve igen sok valószínűséggel bir, hogy az annak értelmében bizonyságra bocsátott tanúk, julajdonképen a község küldöttjei voltak, s e czélra kiküldetve képviselték a község egyetemét; miért is bizonyítványaik, a birói bizonylat erejével bírván, az egyes fél esküjénél erősebb bizonyítékot képeztek. 2) 3. Végre fordultak elő esetek, midőn a jogügyletek irásba foglaltattak, és ezen okmányok is bizonyítékul szolgáltak. 3) — Ezen okmányok bizonyító erejére azonban megkívántatott, hogy hatóságilag jogosított személy előtt, az e czélra meghívott tanúk jelenlétében vétessenek fel, s ezen okmányok valószínűleg csak azon czélra vétettek fel, hogy a hatósági tanúk teljes bizonyító erejű vallomásai irásba foglaltassanak ; minélfogva a bizonyítékok lényege tulaj donképen azonos a jogügylet kiállításánál jelenlétre felkért tanúk bizonyítékával. Ezek után még azon kérdés lenne megoldandó, ha vájjon voltak-e, és milyen szabályai a bíróságnak, melyik azt a bizonyítási jog megítélése körül szabályozták ? E részben határozott szabályok nem ismeretesek, ugy látszik azonban, hogy elv gyanánt szolgált, miszerint azon félnek, ki a per által valamely birtokában lévő dolgot vesztene el, Ítéltetett meg az eskü.4) Legtöbb esetben tehát, jelesül: minden adóssági perben, az alperesnek lett az eskü megítélve, innen van, hogy az alperes, ártatlanságának igazolására leteendő eskü általában előnynyel birt a perbeli eljárásnál. Voltak azonban esetek, midőn felperesnek lett az eskü megítélve, jelesül: ') Walter. Deutsche Kechtsgeschichte. II. k. 328. lap. 2) A tanúbizonyítékok ezen szempontból való megbirálását illetőleg. Lásd Bar i. m. 57. lapján előadott szellemdús "érveléseit. s) Walter i. m. II. 351. V. ö. Wenzel i. m. 240. lap. 4) V. ö. Wenzel. Általános európai jogtörténet 238. lap. A bizonyítás elmelete. Q