Zlinszky Imre: A bizonyítás elmélete a polgári eljárásban, tekintettel a jogfejlődésre és a különböző (1875)

Bevezetés

12 — — nem volt elválasztva aként, mint az „ordo judiciorunr' korában, melyben a két kérdés egészen más szempontokból volt elkülönítve.1) A bizonyítékok felvétele is a közvetlenség elvei szerint történt, a tanukat a biró hallgatta ki, s így tevékenységét az anyagi igazság kiderítésére nézve érvényesíteni módjában állott. A bizonyítékok szabad mérlegezése azonban, mindinkább szűkebb korlátok közé szoríttatott. Az átalános romlottság, mely az absolut hatalom terjedésével párhuzamban fejlődött, Rómát is enyészetbe döntötte, a birói kart sem hagyta érintetlenül. Kegynyerés, vagy kegyvesztés, megvesztegetés, és minden más hason emberi gyarlóságok, a bírákra befolyást gyakorolva, azok Ítéletei a mellék érdekek, s nem az igazság által vezéreltettek, 2) mi természetesen számos panaszt idézvén elő, a birói hatalom korlátozására, a ténykérdés megállapítása körüli szabályok állíttattak fel, 3) melyek kezdetben csak a gyakorlat által fogadtattak el, utóbb azonban császári rendeletek által szentesíttettek. Időnként adattak ki ilynemű rendeletek, melyek által a bizonyítási eljárás egyöntetű szabályozása s a birói hatalom korlátolása czéloztatott. Nem sikerült azonban e rendeleteknek sem elérni azon czélt, hogy a népnek birái irányában teljesen megingatott bizalma helyreállíttassék. Mindezen szabályok mellett a biró szabad tevékenységének elegendő tere maradt;4) mert ezen, egyes esetekre hozott szabályok nem képeztek a mai fogalom szerinti rendszeres bizonyítási elméletet ; hanem csak útmutatói voltak oly szabályok megállapíthatása lehetőségének, mit azután a canoni j og létesített is. II. SZAKASZ. A. germán perjog- alapelvei. A régi germánok felfogása az egyéni jog és szabadságról, teljes ellentétben állott a rómaiaknak, jogukban is kifejezést nyert J) Bethmann-Holweg i. m. III. k. 252. lap és 273. 1. Eau i. m. Archív 38. k. 237. 1. Endemann. Beweislehre 17. §. Ellenkező nézetben van Wieding, kinek véleménye szerint a tény és jogkérdés e korban is egészen külön volt választva. Der justinianische Libell-Process. 762. lap. 2) Bethmann i. m. III. k. 33. lap. V. ö. Endemann. Beweislehre. 17. lap. 3) Bethmann i. m. III. k. 274. lap. 4) Langenbak, Beweisführung. I. k. 12 — 13. lap.