Zlinszky Imre: A bizonyítás elmélete a polgári eljárásban, tekintettel a jogfejlődésre és a különböző (1875)

I. rész: A bizonyítási tan általános része

— 171 — gánjogi igények elintézése a fenyítő per folyamát gátolná, mely esetben az utóbbiak mellőzése a dolog természete szerint indokoltnak mutatkozik. A csatlakozás megengedése tehát, úgy elméletileg, mint gyakorlatilag rendszerinti szabály gyanánt állíttatott fel, és a legújabb tekintélyes törvényhozások is szabály gyanánt állították fel azon elvet, hogy a fenyítő ügyben itélő bíró, ha a károsult fél is a vádhoz, magánjogi igényei érvényesítése végett csatlakozni kiván, a magánjogi igények felett is, ha a bűnvádi eljárás halasztása nélkül lehetséges, Ítélni tartozik. Mi következik ezen elvből ? Vagy elitéltetik a vádlott fél a fenyítő bíróság által, és ekkor a magánjogi igények is elintézést nyernek, ezen esetben tehát a fenyítő bíróság Ítélvén a magánjogi igények felett is, a büntetés kérdésében hozott Ítélete fog alapul szolgálni a magánjogi kérdés tekintetében is; mert saját Ítéletében egyszer kimondottakat és megállapítottakat többé kérdés tárgyává nem teheti. ]) Nem volna-e merő ellenmondás és az osztó igazság teljes megsértése, ha oly esetekben, melyekben a magánjogi igények bonyolódottabb voltánál fogva, azok a fenyítő perrel egyidejűleg meg nem oldhatók, hanem a fél magánjogi igényeinek érvényesítése végett a polgári per útjára utasíttatik, azon alapot, mely, ha az ügy azonnal elintézhető lett volna, megdönthetlen valóságként lett volna tekintendő, kétségessé tenni ? Ezen utóbbi eset annál visszásabb lenne, mert valamint a magánjogi igény a károsult akarata és beleegyezése nélkül, sőt annak ') E részben az sem tesz különbséget, hogy a csatlakozási per minősége, és ebből kifolyólag annak mikénti elintézés iránt folyó vita, t. i. hogy a magánjogi igények a fenyítő bíróság által, a polgári perrend szabályai szerint intéztessenek-e el ? (mint azt Martin i. m. 526. lap és Linda i. m. 455. lap vélik) vagy sem, — hová dől el. Sem az oly szabályok felállítása, mint p. o. az ált. német büntető perrendben foglaltatnak, melyek szerint a népbírák (Sehöffen) a magánjogi igények eldöntése körüli ítélethozatalból ki vannak zárva, és a jogorvoslatok csakis a polgári perrend szabályai szerint használhatók; mert a fenyítő bíróság a bűnösség kérdésében hozott Ítéletét az ebből folyó magánjogi igények megbírálásúnál is megdönthetlen alap gyanánt fogja tekinteni. (V. ö. Általános német büntető perrendjavaslat 332. §-a és indokainak 276. lapján foglaltakkal.)