Zlinszky Imre: A bizonyítás elmélete a polgári eljárásban, tekintettel a jogfejlődésre és a különböző (1875)

I. rész: A bizonyítási tan általános része

— 165 — az alaki igazság, az utóbbiban a nyomozási rendszer, a két eljárást teljesen ellentétbe helyezte egymással; mert '^elveik egymással homlokegyenest ellenkező alapon nyugodtak. ') Ellenkező alapelven nyugodott különösen a bizonyítás elmélete , melynél fogva gyakran oly tény, melyet a fenyítőperben lehetetlen bebizonyítani, a polgári perben még bebizonyítható volt, mi a canoni jogászok legtöbbjeit, valamint a glossátorokat is, annak kimondására vezette, hogy a fenyítő perben hozott Ítélet a polgári bírót nem kötelezi. 2) Ezen elvek alapján fejlődött a német perjog is. A német jogászok között vannak ugyan, kik az átalános német jog elvei szerint is vitatják, hogy a fenyítő perbeli Ítélet a polgári bíróra is kötelező, £) azonban a többség véleménye szerint,4) melynek nézetét a gyakorlat is osztani látszik, 5) a polgári bírót a fenyítő bíróság Ítélete nem kötelezi, mi indokát főleg a bizonyítási módok különböző voltában találja, minélfogva könnyen lehetséges, hogy oly tény, mely a magánjogi igény alapját képezi, és melynek bebizonyítása az anyagi igazságot nyomozó perben nem sikerült, az alaki szabályokhoz kötött és csakis alaki igazságot szolgáltató polgári eljárás szerint bebizonyítható; mert ez utóbbi szerint,. — főleg az esküben, — oly bizonyíték is áll a fél tendelkezésére, melyet a fenyítő perben nem érvényesíthetett. Hazánkban úgy az 1848 előtti magyar jog idején, 6) mint a J) Zisfcat/ : id. értekezésében (a Jogtud. 10. számában 77. lap.) 2) L. Schaffernel: i. h. 4. lap, az idevonatkozó idézeteket: 3) Lásd e részben különösen Zimmermann értekezését a »Zeitschrift für Civilrecbt und Process XI. k. 73. s köv. lap. 4) Langenbeck: i. m. 171. s köv. lapon több irókat idéz e részben, bár maga is beismeri, hogy e szabály nem foglalhat helyt kivétel nélkül; mert oly esetben p. o. ha a tanúskodásra, vagy eskületételre való képességről van szó, oly egyént illetőleg, ki fenyítő uton megbüntettetett, a fenyítő-itélet praajudicumot képez a polgári bíróra. 5) Ugyancsak Ltingeiibeclc Seuffertnek a németországi főbb törvényszékek határozatait tartalmazó gyűjteménye után több határozatokat közö 1, melyek szerint bűntényben a fenyítő bíróság által fölmentett egyének a polgári bíróság által kártérítésre ítéltettek ; mert a kártérítés alapjául szolgáló bűntények elkövetése polgári úton reájuk bizonyult. Hasonló határozatokat közöl Scháffer is i. h. 14. lap. 6) A XVI. század, vagyis Verbőczy ideje előtti korból nincsenek biztos adataink e részben és csak következtetni lehet, hogy a fenyítő eljárás a polgári bíróság eljárását megelőzte,