Zlinszky Imre: A bizonyítás elmélete a polgári eljárásban, tekintettel a jogfejlődésre és a különböző (1875)

I. rész: A bizonyítási tan általános része

148 — hanem logicai okokból is. Valamely tény létezésének vélelme csakis akkor állhat elő, ha azon másik tény, melyhői amannak létezése következik, — bizonyossá tétetik. Ámbár tagadhatlan tehát, hogy a ki a vélelem alapjául szolgáló tényekre hivatkozik, azok létezését bebizonyítani tartozik, ép oly kevéssé vonható kétségbe, hogy mindaddig, míg bizonyos tények létezése nem tétetik bizonyossá, vagyis míg ezek be nem bizonyíttatnak, e tényekből vélelem nem származhatik. i) Arra nézve tehát, hogy a vélelemről, mint a perbeli tényálladék megállapítására szolgáló eszközről átalában szó lehessen, az ennek alapjául szolgáló tények nyilvánvalónak, bizonyosnak kell lennie. — Mindaddig, míg e tény csak állíttatik, míg annak bebizonyítása sikeresen be nem fejeztetett, a vélelem alkalmazása szólta sem jöhet, s az a perbeli tényálladékra nézve semmi befolyással sem birhat. Ha azonban azon tény, melynek folytán a perbeli igény alapját képező másik tény fennállása vélelmezendő, be van biyonyítva, ezen utóbbi, s tulajdonkép elöntő tény valóságának bebizonyítása többé nem igényeltetik. — Ezek folytán utoljára csakis azon meggyőződésre kell jutnunk, hogy a vélemen a perbeli igény alapjául szolgáló tényre nézve a bizonyítási kötelezettséget elhárító oknak tekintendő, s leghelyesebben e rovatban sorozható. V. A vélelmek úgy az elméletben, valamint a gyakorlatban is, más rokon intézményekkel zavartatnak össze, 2) sőt még a törvényhozások által is számos tévedés követtetett el e részben. J) V. ö. Gross Beweistheorie im canonischen Processe 56. lap. 2) Jelesül, összezavartatnak a vélelmek : a) jogköltelmekkd (fictionis juris), mely által oly állapot létezését költik, mely nemhogy, — mint a vélelem folytán következtetett tények, — valószinü lenne űe ellenkezőleg nem birhat tényleg azon minőséggel, melylyel azt a jogköltelem felruházza, p. o. haereditas jaceus mint cselekvő és szenvedő jogalany, vagya meg nem született gyermek hason minősége. (V. ö. Berger i. m. 88 lap.) b) azon törvényes rendelkezésekkel, melyek folytán nem vonatik egyik tényből a másik valóságára következtetés, hanem csak bizonyos viszonyok között vagy a törvény rendele folytán alkalmazandó átalános szabályok állíttatnak fel. Ilyenek p. o. a birtok jogszerűsége, vagy jóhiszeműsége iránt a törvényben foglalt rendelkezések. (V. ö. Berger i. m. 91. lap.) c) a magán rendelkezéseket pótló szabályok (Dispositiv Gesetze), melyek czélja abban áll, hogy a felek bizonytalan, vagy legalább határozatlan akaratnyilvánítását helyettesítsék. (E törvények lényegéről lásd Unger i. m. I. köt.