Zlinszky Imre: A bizonyítás elmélete a polgári eljárásban, tekintettel a jogfejlődésre és a különböző (1875)

I. rész: A bizonyítási tan általános része

— 121 — Ha a tárgyalás eredményét a bíró logicai alapon bírálja, ha azt, hogy mi van bebizonyítva, mi nincs, ugyanezen alapon vizsgálja, nem visszás helyzet-e a kettő közé beékelni egy ellenkező elvet, s a bizonyítási kötelezettséget alaki szempontból bírálni meg ? Ha a bizonyítási kötelezettség ezen alapelv szerint határoztatik meg, a feleknek azon kérdést, hogy kit terhel a bizonyítás kötelezettsége, a per során e szempontból kellene megvitatni, de mi lészen e vita alapja, ha azt sem tudják: mit tekint a bíró beismertnek, s mit tagadottnak, s így mit tart bizonyítandónak ? nem szélmalom-harcz lesz-e gyakran az egész replica ? s nem inkább tévedésbe ejtetik a fél arra nézve, hogy mire hozzon fel bizonyítékot, ha tudja, hogy csak bizonyos esetben tartozik bizonyítani, mint ha tudja, hogy itt csupán igazságszolgáltatás forogván szóban, hol furfang nem segít, nem tart háttérben semmit, hanem előlép minden bizonyítékaival ? A logíca szabályai csak akkor alkalmazhatók kellőleg, ha azoknak egyenlő tér nyittatik. A tárgyalás és a bizonyítékok nem képeznek külön egészeket, szorosan egyet képeznek azok a perrel, az egészre s nem egyes részeire alkalmazandók e szabályok, s e szabályoknak egyenlőknek kell lenniök, ha az egyik előnyét a másikkal ellensúlyozni nem akarjuk. Ha azt, hogy mi bizonyítandó, s azt, hogy mi van bizonyítva, á logica szabályai szerint mérlegeljük, nem találok elfogadható okot, hogy azt, a mi nincs bizonyítva, kinek kellett volna bizonyítania; miért kell ellenkező elveken nyugvó szabályok szerint birálni meg ? vagyis a szabad bizonyítási elmélet mellett a bizonyítási kötelezettség meghatározását alaki szabályokhoz kötni. A két ellentétes rendszer egymás mellett mindig visszás helyzetet idéz elő, mert az egyik az alakra, másik az anyagi igazságra fektetvén a súlyt, a bíró határozata hozatalánál egy részről a formák bilincseihez van kötve, más részről szabadon mozog. A határozat azon részében tehát, melyben a bizonyítási kötelezettségről szól, indokolását az alaki szabályokból, azon részében pedig, melyben a bizonyítékokat mérlegeli, meggyőződéséből meríti: minek visszássága s tarthatlansága bővebb indokolást nem igényel. A szabad bizonyítási elmélet elve, hogy a tények megállapítása ne szabályok, hanem az ész és logica elvei szerint történjék. Fő indoka, hogy az életben felmerülő esetek oly különbözők, misze-