Zlinszky Imre: A bizonyítás elmélete a polgári eljárásban, tekintettel a jogfejlődésre és a különböző (1875)

Bevezetés

Voltak azonban oly esetek, melyekben az in jure eljárás folytán judicium nem rendeltetett, ily esetek voltak: 1. Midőn alperes a kereseti igényt a magistratus előtt beismerte, >) mi által a per tárgya elenyészett és a beismerő, a marasztalt féllel egyenlőnek tekintetett (confessus pro judicato est). A beismerés kezdetben csak akkor birt hatálylyal, ha a kereset határozott összegre intéztetvén, az egész terjedelmében beismertetett ; utóbb azonban elfogadtatott, hogy azon beismerés is hatályos, mely szerint beismertetett ugyan a követelés valódisága, de annak Összegére nézve kifogás tétetett. — Az ily beismerés, az igény jogosságát illetőleg, a jogerejü Ítélettel azonosnak tekintetett, s a judicium nem az igény jogosságának megállapítása, ,.de re judicanda", hanem az elvileg beismert követelés számszerűleg leendő megállapítása végett „ad aestimandum" rendeltetett. 2. Hasonló eredmény, mint a beismerés (confessio in jure) által, volt az eskü által is elérhető, mely az ellenfélnek a követelés jogos vagy jogtalan voltát (tehát nem az annak alapjául szolgáló ténykörülményeket) illetőleg kináltatott. Ezen eskükinálás a litis contestatio s az eskü letétele vagy él nem fogadása, az abból származó joghatályt illetőleg a judicium helyébe lépett; minek folytán, ha alperes az esküt letette, a jus jurandi kifogást vehette igénybe, épen ugy, mint az „exceptio in judicium deductae" és „rei judicatae" kifogást; ha pedig felperes tette le az esküt, ennek az „actio judicati"-hoz hasonló hatálya volt. 2) A formula kiadásával kezdődött a litis contestatio hatálya, s ezzel a magistratus eljárása befejeztetvén, a judicium előtti eljárás vette kezdetét. A judexek választása még a per felszereléséhez tartozott, s azok megnevezése a formulának egyik lényeges alkatrésze volt. A római népbiróság alapja volt, hogy a biró a perlekedő felek akaratja által jelöltessék ki, mely választásnál azonban a felek, az erre képesített polgárok osztályaira voltak szorítva. 3) J) Bethmann i. m. II. k. 539. 1. 2) Jus jurandum vicém rei judicatae obtenet, non immerito, cum ipse quis judicem adversarium suum de causa sua fecerit deferendo ei jus jurandum. L. 1. pr. D. quar. rer. act. 144.—5.) L. e részben Puchta i. m. II. 167. 1. Bethmann i. m. II. 573. s köv. Keller id. m. 266. s köv 3) A judexek rendelésének módját részletesen leirja Bethmann i. m. I. k. 455. s köv. V. ö. Keller i. m. 36. s köv. 1. Karlova i. m. 252. lap.